„Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem”

2015-12-09 06:12:05 -

A 85. férfi cursillóról
Meghívás
Először a páromtól, Böbitől hallottam, hogy „Neked el kell menned cursillóra”. Kérdésemre, hogy pontosan miről is van szó, a tömör, de ellentmondást nem tűrő, „Majd megtudod!” választ kaptam, egy a cursillósokra oly jellemző, angyali mosoly kíséretében. Ezt követően teltek, múltak a hónapok és egyre többektől hallottam a cursillóról, de még mindig nem éreztem magamban a késztetést, hogy nekem ezen részt kellene vennem, igaz ellenérzés sem volt bennem. Zavart ugyan picit, hogy elég rejtélyesen – a lényeget nem kifejtve – beszéltek róla, de tudtam, hogy rám erőszakolni úgysem lehet, a döntés az enyém.

Így érkeztünk el egy szeptemberi vasárnaphoz, amikor is mise után Komor Pisti megkérdezte, hogy mit csinálok november 19-én. „Hűha, nem is tudom” – volt a válaszom. „...mert én már tudom – így Pisti – jössz a cursillóra, ne csinálj programot!” Ott és akkor már tudtam, hogy résztvevője leszek ennek a három napnak, de hogy milyen élményekben lesz részem, azt akkor még csak nem is sejtettem, bár a kíváncsiság és a várakozás egyre fokozódott bennem a kezdésig.

 Megtapasztalás

Sötét volt, amikor a Szív Lelkiségi Központhoz megérkeztem. Két mosolygós úriember fogadott, és minden tiltakozásom ellenére, nem erőszakosan, de ellentmondást nem tűrően elvették tőlem a csomagjaimat, és bekísértek az épületbe. Elfoglaltam a szobámat, és csatlakoztam az előtérben gyülekező emberekhez. Feltűnt, hogy voltak aktívabbak, akik szemmel láthatóan már régebb óta ismerték egymást, tematizálták a beszélgetéseket, és voltunk mi visszafogottabbak, akik kicsit feszengve, a ’mi vár itt ránk’ érzésével szemléltük a csoportosulást. Aztán az esti közös vacsorával elkezdődött az a három napos programsorozat, amelyet aki átélt, élete meghatározó emlékeként és élményeként raktározza el a szívében. Ahogy teltek az órák, a napok, megértettem, hogy miért nem akart senki beszélni bővebben erről a lelkigyakorlatról. Egyszerűen azért, mert nem lehet róla beszélni, mert nincsenek megfelelő szavak az istenközeli élményre. Aki ki tudja tárni a szívét az Úr felé, meg tud nyílni a társai felé, az megtapasztalhatja, ahogy fokról-fokra, egyre jobban körbeöleli az Úr szeretete. Őszintén nem tudtam, hogy mire számíthatok, amikor elfogadtam a meghívást, de amit kaptam, az minden várakozásomat felülmúlta. Minden napnak volt egy olyan katartikus csúcspontja, amelyre ha visszagondolok, még mindig könnybe lábad a szemem, és úgy érzem, hogy tovább kell adni, mással is meg kell osztani azt az örömet, melyet mi már átélhettünk, megtapasztalhattunk.

 Hála és köszönet

 Hálás vagyok mindazoknak, akik küldtek, hívtak, bíztattak, hogy elfogadjam Isten meghívását. Minden résztvevőtől kaptam valamit, és úgy érzem, hogy az első nap gyülekező emberek csoportjából, az együtt töltött idő közösséget formált, és talán barátokká is tett bennünket. Ugyanakkor nem lehetett volna ilyen felemelő, megújulást, szemléletváltást magával hozó az élmény, ha nincsenek az atyák (Máté Csaba, Szűcs Balázs, Székely János) és a munkatársak – Haraszti Bálint vezetésével – akik időt, energiát nem sajnálva, áldozatkész munkájukkal előkészítették, felépítették és levezényelték ezt a cursillót. Színesen, élménydúsan, sok humorral fűszerezve, de nem utolsó sorban átéléssel, egyéni példamutatással és tanúságtétellel tették teljessé és feledhetetlenné számomra az együtt töltött, isteni töltekezésre szánt időt.

 Megerősítés

 Minden nap olvasom az e-mail címemre küldött napi áhítatot. A záró napon reggel az alábbi érkezett: „Lenyúlt a magasból (az Úr) és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. Megmentett engem erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, bár erősebbek voltak nálam. Rám törhetnek a veszedelem napján, de az Úr az én támaszom. Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem. (2Sám 22,17–20.) Érkezésünk estéjén, az elsők között feljegyzett gondolat ez volt: „Isten úgy szeret téged, ahogy vagy”. A záró napi áhítat mintha erre rímelne: „Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem.” Számomra így foglalta keretbe az Úr ezt a cursillót. Ez volt az Ő válasza az elfogadott meghívására.

De Colores!

M Laci

Fatimai különkiadás élménybeszámolókkal (2017-07-01)

III. CURSILLÓS MARATONVÁLTÓ (2017-06-14)

Cursillo a Cursillóért (2017-06-01)

FATIMA (2017-05-13)

Erdő Péter Bíboros atya Gillyén Elemérnek Szent Adalbert díjat adott Esztergomban (2017-05-01)

MÉLYÍTŐN VOLTUNK TAHIBAN (2017-04-03)

„…igen, Isten valóban szeret engem” (2017-01-16)

Jézus szövetségese lettem (2016-10-20)

„Bátorság, kelj föl, téged hív!” (2016-10-12)

II. Cursillós maratonváltó (2016-10-12)

Beszámolók a 91. női cursillóról (2016-07-07)

Az igaz ember - Szent József (2016-07-04)

Cursillósok a K&H mozdulj! maratonváltón (2016-06-16)

A 6. Szeged-csanádi egyházmegyei női cursillóról (2016-05-10)

Cursillón voltam (2016-03-02)

Kegyelemben úszva (2016-03-01)

Krisztus 37 arca (2016-03-01)

A 90. női cursillo, ami nekem „A cursillo” volt (2016-02-29)

Egy pomázi cursillós lelkinapról (2016-02-27)

Soli Deo gloria! Egyedül Istené a dicsőség! (2015-12-09)

A 89. női cursillóról (2015-12-02)

Az első cigány cursillóról (2015-11-21)

Átszakadt a gát (2015-10-29)

Lelkes választás (2015-10-21)

Európai Ultreya, ahogy én láttam (2015-07-01)