![]() |
DE COLORES!
|
2014-12-21 15:12:35 -
A nevem Katona József, bár most már szeretném meghaladni: nem Krisztus katonája lennék, hanem a legutolsó a sorban. Az én rajzom a cursillón szinte csupa háromszögből állt, de aztán végre megértettem, hogy nem akarnom kell foggal-körömmel, hanem csak engednem. Rég nem sírtam és nevettem annyit, mint ebben a három napban – röviden így összegeztem a „lelki welness” végén az átélteket a kaposszentbenedeki kápolnában 2014 novemberében.
Utólag jutott eszembe, majdnem úgy jártam, mint Péter: kétszer nemet mondtam, harmadszorra azonban, amikor már nem is szóltak, én jelentkeztem a barátaimnál, mondván, tavaly és tavalyelőtt hívtatok lelkigyakorlatra, most végre szeretnék elmenni. Bizonyára beállítottság kérdése is, de általánosságban kijelenthető: a férfiak messze rászorultabbak a lelki tárulkozásra. Egy friss kutatás szerint az az egyik oka a nők jóval magasabb átlagéletkorának, hogy ők megosztják egymással gondjaikat, örömeiket. (A feleségem egyetlen este többet beszél bármelyik barátnőjével akár telefonon is, mint én egész hónapban. )
A cursillo, persze lényegesen több volt némi letyepetyézésnél: mindenekelőtt megnyitottuk önmagunkat, előástunk, átgondoltunk és kimondtunk rég eltemetett érzéseket, élményeket; közben meghallgattuk ugyanezt másokban, odaajándékoztuk egymásnak a figyelmünket és empátiánkat. Ami pedig igazán megkoronázta mindezt, minőségileg a metafizikai magasságba emelte, az az együttlét megszenteltsége volt, hiszen az Ő nevében jöttünk össze.
Az első ajándékot rögtön a kapun belépve kaptam, a sötétben átölelt egy köpcös, szakállas ember, nekem az egyik szeretetnyelvem az érintés, ám ő olyan örömmel üdvözölt, hogy elszégyelltem magam, amiért nem ismerem meg. Aztán megértettem, most láttuk egymást először, nem is ismerhetem, legalább is „kívülről” nem, „belülről” viszont valami rezdült rá, olyasféle, mint mikor az ember hazaérkezik.
Annyi ilyen rezdülést kaptam aztán, hogy csak a legzengőbbeket említhetem helyszűke miatt. A másodikat Feri atya pendítette meg: Isten szeretete feltétel nélküli – akármilyenek is vagyunk, s ránk bízza, mit kezdünk vele. Idén megírtam a három gyerekünknek a saját aparegémet. Amolyan apák könyvét: családról, ősökről, róluk, a világról, Istenről. Ezzel az invokációval kezdődik:
„Szeretlek benneteket. Mindörökké és mindenek felett. Feltétel nélkül. Szeressétek egymást. És a választottaitokat. És akit csak lehet. Mindörökké és mindenek felett. Feltétel nélkül.
Ez a legtöbb, amit tehettek. Ez a legmagasabb fok, ahova eljuthattok. Minden más lényegtelen. Pontosabban: ennek a függvénye.
Ilyen egyszerű. És ilyen hihetetlenül nehéz.
Nekem csak néha, pár pillanatra sikerült.
De ezekért a pillanatokért volt érdemes élnem. És csak addig lesz az, amíg még tudok ilyen pillanatokat teremteni.
Isten segítsen minket ebben.”
Ez villant belém, amikor Feri atya beszélt (hogy Isten úgy szeret, mintha tökéletes lennék) – akkor könnyeztem először. Ne féljetek, nem fogom mind felsorolni! Csak néhány katartikus gondolatot még: az emberben a hibáit lehet szeretni, azok valójában ajándékok, lehetőséget adnak, hogy felülmúljuk őket, végső soron önmagunkat. Ám az ember saját magáért nem képes új életre kelni – ez csakis valaki másért lehetséges. És: tekintsek úgy önmagamra, hogy én vagyok a feleségem és a gyermekeim számára Isten szeretete.
Imre atya rátett egy lapáttal, nyilvánosan rendített meg, a legvégén, amikor a vendégek előtt átadta a csak nekem szóló áldását. Zárójelben említem, hogy mintegy húsz emberhez volt képes személyesen, a lelkébe világítva szólni. Hozzám így beszélt: Kapernaumban a római százados is katona volt, de tudta, hogy „nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj”, „csak szólj”, s Jézus azt mondta róla: senkiben sem találtam ilyen nagy hitet, s meggyógyította a szolgáját. Az utolsó mondatait ott már nem is hallottam, mert csak rázkódott bennem a lélek, ahogy átöleltek a szavai, s olyan semminek éreztem magam, mint a tékozló fiú atyja előtt.
Kicsinek kell lennem, utolsónak a sorban, „Nix önerő, csak Krisztus”, nem kell keresgélnem Istent, bolyongva egy labirintusban, csak beengedni, ott kopogtat mindig az ajtómon. Nyitottság, akár a gyermeké.
Közben világosodott meg számomra, hogy Bozi Gyuri rektor és Komor István, a Szent János asztal segítője és a többi cursillós testvér mind hetekig, hónapokig készültek nekem és a társaimnak valódi megtisztulássá tenni a három napot. Ahányszor csak gitározott kicsit a lelkünk húrjain Gyuri, s zengett a De colores, dalolni támadt kedvünk, ahogy „Isten szegénykéje”, Szent Ferenc ujjonghatott egykor a madaraknak. A tanúságtételek őszintesége, fájdalma szintén mélyen megérintett. Fel-felráztak, ott repültem és zuhantam folyamatosan „verődve földön és égbolton”. A legfenségesebb szédülésemet a feleségem és a gyermekeim üzeneteinek köszönhetem. Öt levelet is kaptam, egy volt köztük az övék. Még nem is tudtam, milyen kincseket rejtenek, mikor elvonultam velük. A feleségem drágámnak szólított benne, s ilyeneket írt: „büszke vagyok rád, hogy elmentél az Útra”; „remélem, megtanít újból mosolyogni, mert ez a te igazi éned”; „örülök, hogy 24 éve megszólítottál ott a buszon”. „Kicsi szentháromságaink” – no, jó, a legidősebb már majd’ 190 centi – egyebek között azt írták: „kezdek rájönni, mekkora mázlista vagyok, amiért te vagy az Édesapám”. Naná, hogy potyogtak a könnyeim.
Már látom, féloldalas lesz a visszaemlékezésem: a derültséget nem tudom visszaadni, pedig tiszta szívből nevettünk és sokat. Nemcsak a poénokon („Nem szeret az uram! Már meg se ver!”), hanem Feri atya ironikus kiszólásain, Imre atya szenvedélyes humorán, egymás életének csetlés-botlásain és – nagy kegyelem! – önmagunkon. Varga Laci atyától (Szent Imre templom, Kaposvár) származó egyik kedvenc mondásom jut eszembe: „Vedd komolyan Istent, és sokat fogsz nevetni!”
Néhány nap telt el, máris hiányzott a légkör. Lelki tréningezni könnyebb társakkal. Rendszeressé tehető az egyszerre alázatos és derűs gyakorlás, a döntés, elköteleződés és cselekvés hármassága abban, ami mindennél gyengédebb, mégis mindent legyőz.
„Bennünk kigyúl a vágy, kel a remény,
és égnek a színek, és lángol a szív.”
De colores:
Katona József (Kaposvár)
Az Örök negyedik nap „Újratöltve (2020-09-23)
A szeretetet nem elég szavakkal kifejezni! (2020-09-17)
Ledöntött a lábaimról az Úr! (2020-09-11)
Csak egy ideál létezik (2020-09-11)
Tizenegy plusz egy – élmények a tavalyi mélyítőről (2020-05-22)
101. Női Cursillo Tahi, 2019. május 16-19. (2019-06-02)
100. női cursilló élménybeszámolói (2019-04-16)
96. férfi cursilló élménybeszámolói (2019-04-16)
Tahi Titkársági lelkigyakorlat - 14-en ugyanarról (2019-02-05)
99. női cursilló: 2 élménybeszámoló (2018-12-01)
94. férfi cursillo: Partali Zoltán és Máté Karcsi élményei (2018-11-26)
Cursillo a Cursillóért munkatársképző: 2 élménybeszámoló (2018-11-26)
Mit jelent nekem a vasárnapi mise a cursillóban? (2018-06-26)
Gondolatok a 2018 május 25-27-i Tahi mélyítő lelkigyakorlatról (2018-05-30)
93. férfi Cursillo Tahi 2018 02 8-11 (2018-02-27)
Cursillón voltunk - 95. Női Cursillo - 2017. augusztus, Tahi (2017-09-19)
Fatimai különkiadás élménybeszámolókkal (2017-07-01)
III. CURSILLÓS MARATONVÁLTÓ (2017-06-14)
Cursillo a Cursillóért (2017-06-01)
Erdő Péter Bíboros atya Gillyén Elemérnek Szent Adalbert díjat adott Esztergomban (2017-05-01)
MÉLYÍTŐN VOLTUNK TAHIBAN (2017-04-03)
„…igen, Isten valóban szeret engem” (2017-01-16)
![]() |
Érdeklődni a rektornál, vagy Visy Évánál, a +36 30 971 6858 telefonszámon
legközelebbi időpontja: 2020. október 6.
Észak-pesti régió
Egek Királynéja főplébánia
IV. Szent István tér 21. (a plébánia épületében)
Minden hónap első hétfőjén, este 6 órakor ultreya.
Körössy Gábor korossygabor@freemail.hu
Bernolák Melinda bernolak35@gmail.com
+36-20-450-0292
Rákosmente régió
Budapest-Rákocsaba-Újtelep, Árpád-házi Szent Erzsébet plébánia
XVII. Szabadság sugárút 39.
Minden páratlan hónap utolsó szombatján, de. ½ 10-12 között ultreya.
Telek Mihály telekmihaly@t-online.hu
+36-30-514-0961
Kelet pesti régió
Budapest-Rákosszent-mihály, Szent Mihály plébánia
XVI. Templom tér 3.
Maróti Lászlóné Gabi maroti.gabi@gmail.com
+36-30-338-4248
Zugló
Herminamezői Szentlélek Plébánia Közösségi Ház
XIV. Kassai tér 34.
Szeretettel hívjuk, várjuk a Zuglóban élő cursillósokat a Kassai térre, kéthetente rendezendő találkozóinkra.
Az időpontokat alább megtaláljátok, annyi megjegyzéssel, hogy ez változhat a járvány alakulásának függvényében. Ezért az javaslom, hogy elindulás előtt érdemes telefonon érdeklődni, meg tudjuk-e tartani az összejövetelünket.
A találkozások keddenként délután 5 órakor lesznek, a Kassai téri közösségi házban (Herminamezői Szentlélek Plébánia Közösségi Ház XIV. Kassai tér 34.), az alábbi időpontokban.
Az első alkalmat a ház kertjében tartjuk, a többit majd meglátjuk.
Időpontok: szeptember 15, 29.
október 13., 27.
november 10., 24.
december 8., 22.
Érdeklődni lehet: Földes Máriánál (06-30/7738783 vagy a foldes.maria55@gmail.com)
Földes Mária foldes.maria55@gmail.com
Észak-budai régió
Széphalmi Jézus Szíve Plébánia
II. Bp., Kossuth L. u. 13.
Minden hónap első péntekén találkozunk,
18:30-kor Szentségimádás, gyónási lehetőség
és utána kb. 20 órától kiscsoport.
Szeretettel várunk minden csoportot kereső
friss vagy régi cursillistát.
Marosiné Váradi Andrea marosineandi@gmail.com
+36-30-453-3550
Bel-budai régió
Szent Kereszt Templomigazgatóság
XII. Táltos u. 16.
Megyeri Attila megyeri.attila@citronut.hu
+36 30 565-9587
Dél-pesti régió
Budapest Külső-Ferencvárosi Szent Kereszt Plébánia
1091 Budapest, Üllői út 145.
Pesti-Déli Espereskerület
Dubainé Prion Karolina kkkarika@citromail.hu
A Cursillo Világtitkárság hírei