Az a tény, hogy saját belsőmmel, érzéseimmel, gondolataimmal szembesülhettem, hogy meghallgathattam mások érzéseit véleményeit, gondolatait… elindított bennem egy folyamatot, amelyet nem elpalástolni, hanem fejleszteni szükséges.
Nem a külső látható, hanem a belső láthatatlan a fontos.
Azt éreztem, hogy egy olyan burokban vagyok, amelynek falai szeretetből vannak.
Csodálatos közösségbe kerültem, és a nekem szánt üzenet ami fentről jött, elérte a szívemet.
Megtapasztaltam, hogy a közösségi élet mindenkinek kell, mert ez formál, épít, tanít és segít a mindennapi élet sűrűjében nem elveszni, hanem egymásnak segítő kezet nyújtani.
A tanúságtételek és tanítások gazdagítottak… hiszen minden ember viszi a saját keresztjét és Jézus valóban létezik és él, segít, csak kérni kell és hinni benne.
A kis kereszt, amelyet ajándékként kaptam valóban a táskám legértékesebb kincse.
Éjszaka a párnám alatt van és őrzi álmomat. Emlékeztet, hogy soha nem vagyok egyedül, hogy szeretnek, segítenek, vigyázzák lépteim.
A kegyelem, amelyet Istentől kapok, hálával tölti el lelkemet, mert rájöttem, hogy az is kegyelem, hogy tudd, hogy ez kegyelem…
Megtanultam, hogy a napi imádságok Istennel való beszélgetések, elengedhetetlen mozzanatai kell, hogy legyenek az életemnek. Ápolni, elmélyíteni kell ezt a kapcsolatot, mert felemel, erőt ad, és a sokszor nehéznek hitt keresztet vinni csak így tudom.
Abban biztos vagyok, hogy Isten segítsége és szeretete mutatkozott meg ebben a nekünk küldött három napban.
Boldog vagyok, hogy részese lehettem Isten tervének, hogy megismerhettelek titeket és veletek lehettem!

De colores

Szeretettel:
Anci (Gaálné Mezey Anna)