„Bátorság, kelj föl, téged hív!”

2016-10-12 12:10:16 -

(Mk 10,49)
2016. október 8-án Nagykanizsán országos találkozóra, ultreyára gyűltek össze az ország Cursillo közösségének tagjai.

A Cursillo Mozgalom 1989. óta van jelen hazánkban. A cursillót végzettek közül mintegy 350-en voltunk jelen a nagykanizsai Jézus Szíve-templomban. A köszöntő után Székely János püspök atya, a magyarországi Cursillo lelkivezetője elmélkedett a hiteles apostolkodásról:

Jézus szeretetét közvetítjük egymás felé. A személynek – személyhez szóló meghívása a Jézus felé vezető útra – a barátságon keresztül lehetséges. Szív szól a szívhez.

A hitelességhez először is magunkat kell jól karban tartani. Ha Őbenne élünk, akkor tudjuk Őt sugározni. Mint ahogy a szülők akkor adják a legtöbbet a gyermekeiknek, ha egymást szeretik, Jézus szeretetét is csak akkor tudjuk továbbadni, ha Őbenne, Ővele élünk.

Eduardo Bonnin, a Cursillo alapítója szerint „A Cursillo annyiban mozgalom, amennyire az ember mozog.” Mozog Krisztus felé.

Apostolkodásunk legfontosabb része, hogy Jézusnak beszélünk a testvéreinkről. Csak utána beszélhetünk a testvérünknek Jézusról. Az imának nagyon fontos a szerepe az életünkben. Aki imádkozik, az boldogabb és egészségesebb.

A barátságunk felajánlása nem taktika, hanem életforma. Azt szeretnénk, ha testvérünk találkozna Krisztussal, és utána rábízzuk, hogy Jézus mire indítja őt.

A szentmise előtt négy testvérünk tanúságtételükben arról beszéltek, hogy mit jelent életükben az Úr személyes meghívása. A szentmise főcelebránsa, Székely János püspök atya mellett hat római és egy görög katolikus atya szolgált.

Szűcs Imre atya, a Kaposvári egyházmegyei Cursillo lelkivezetője a nap mottójáról - „Bátorság, kelj föl, téged hív!” (Mk 10,49) – prédikált: Bartimeust egy közösség bíztatja, hogy Jézus hívására bátran lépjen elő. Az igazi szabadságunkat, bátorságunkat a Jézus felé tartó utunkon kell megélnünk. A XXI. század a tettek százada; a cselekedeteinkkel, apró jótetteinkkel mutassuk meg Jézust a környezetünkben.

A délutánt kiscsoportos beszélgetéssel, majd közösségi megosztással, áldással zártuk.

Erőt adó élmény volt a találkozásokban, a mosolyokban, az őszinte beszélgetésekben, az Euharisztia közös ünneplésében. A Kaposvári Egyházmegyében 2009-ben volt az első férfi, majd női cursillo. Mára aktív, összetartó, nyitott közösséggé váltak. Örömmel tapasztaltuk meg azt a szeretetet, barátságot, amivel készültek fogadásunkra, vártak bennünket.

Jövőre ismét találkozunk!

Várdai Judit

(Az írás szerkesztett változata megjelent a Magyar Kuríron az országos ultreyáról szóló tudósításként 2016. október 11-én.)

A résztvevők élményei:

Nagyszerű volt, nagyon tartalmas a nagykanizsai országos ultreya. Egyetlen gondolatot szeretnék veletek megosztani.

Az ultreya jelmondata a Szentírásból idézett mondat Bartimeus meggyógyítása történetéből: „Kelj föl, téged hív!". Szűcs Imre atya felhívta a figyelmünket arra, hogy nem Jézus hívta a vak koldust, hanem a „tömeg", a többi ember. A történetet mindannyian ismerjük. Mi vagyunk a „többiek", nekünk kell hívni az embereket Jézus gyógyító erejéhez, hatásához, segítségéhez.

Bátran legyünk a „többiek"!

De Colores!

Melinda

***

Péntek este beszéltünk Melindával, hogy reggel 5 óra körül kellene Újpestről indulnunk (ami teljesen természetes, hiszen messzire mentünk), és én akkor nagyon megrémültem a korai keléstől.

Akkor még nem tudtam, hogy mekkora ajándékot fogunk kapni ezzel a találkozóval. Reggel örömmel láttam viszont a buszon a vezetők iskolájából jól ismert arcokat, no meg persze az innét, Újpestről jövő kilenc cursillós társamat. Jó hangulattal indultunk neki a hosszú útnak.

Mikor megérkeztünk, a nagykanizsaiak nagyon nagy szeretettel fogadtak. Hihetetlen mennyiségű és finomságú süteménnyel és nagyon jó kávéval. No meg annyi mosollyal – ami egész nap fáradhatatlanul megmaradt –, hogy alig győztük befogadni.

A templomban Székely János püspök atya előadását hallgattuk meg először, a helybéli Szűcs Imre atya meleg köszöntő szavai után. A kb. 350 főnyi vidéki, fővárosi, katolikus, református, erdélyi stb. cursillós testvér szinte lélegzet-visszafojtva hallgatta János atya beszédét.

Amelyből megtudtuk, hogy az apostolkodás a térdeinkkel indul. Sokat-sokat imádkozzunk, beszéljünk a szeretteinkről Jézusnak, vigyük a szeretteinket Jézus elé. Ahogyan egy apa akkor adhat a legtöbbet a gyermekének, ha szereti a feleségét, és egy anya akkor adhat a legtöbbet a gyermekének, ha szereti a férjét. Mert ezt a szinte tapintható szeretetet a gyermekek érzik, és így teljesedhet be a növekvésük.

Fontos az is, hogy tegyük rendbe a magunk életét Jézussal („Gyújtsunk világosságot magunkban, hogy el ne botoljanak körülöttünk társaink!”), mert akkor kifele is világítani fogunk, és magától rendeződnek körülöttünk a kapcsolataink, problémáink. Hiszen csak a belül rendbe lévő ember tud kifele adni. Ha szívünk közepébe helyezzük Jézust, akkor tudunk adni.

Kimutatott tény, hogy az imádkozó, hívő ember immunrendszere is erősebb, és életkoruk is hosszabb, a nem hívő társaikéhoz képest.

Majd beszélt arról az atya, hogy az apostolkodás során a másik lelkét kell megszólítanunk, melyhez fontos, hogy megfogjuk a másik kezét, meghalljuk szavát és nyitott szívekkel megértsük a problémáját.

Ezután négy tanúságtevő következett. Azt gondoltam, nehéz dolguk lesz megszólalni a püspök atya után. Egyszerűséggel, őszinteséggel, nagy hittel mutatták be, hogyan működött Jézus Krisztus elhívása és szeretete életükben. Szerintem mindannyiunkra nagy hatással voltak.

A szentmisét Szűcs Imre atya mutatta be, másik öt atyával együtt. Jó humorral, a saját életéből vett példákkal tárta elénk papi életét és annak nehézségeit. Majd beszámolt arról, hogy a cursillós munkálkodása során hogyan tapasztalta meg Jézus működését a hívek szívében.

A nap folyamán a szép énekekről, jó zenéről, nagy átéléssel és jó hangulattal a Magvető helybéli együttes gondoskodott.

A Piarista Gimnáziumban kapott finom és bőséges ebéd után következett a kiscsoportozás. Ahol sokat épülhettünk társaink őszinte, alázatos beszámolóiból, Jézus működéseiből a szívükben. Majd a templomban mind a 34 kiscsoportból egy mondatos összegzés következett, sok-sok cursillós közös énekléssel színesítve.

Az egész napot áthatotta az egységesen mindenkiből áradó szeretet, összetartozás öröme, egyszerűség, alázatosság, mély hit, és a mindenkiben működő Isten kegyelme. Mindenkivel olyan közvetlenséggel tudtam beszélgetni, mintha már régóta ismertük volna egymást. Hihetetlen nagy ajándék volt ez a nap!

Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek, akik ezt lehetővé tették számunkra!

De Colores! 

Nabilek Ágnes

***

Mi nagyon jól éreztük magunkat, sokat kaptunk az országos ultreyán. A megérkezéskor megragadott, hogy milyen örömmel és nagy készülődéssel vártak bennünket, a sütik pedig felejthetetlenek voltak. Így teli hassal indulhattunk a programra a templomba. Jó érzés volt látni, ahogy özönlött a tömeg a templom felé, meg is töltöttük. A helyi zenész csapat nagyon profi volt, sok hangszeren játszottak, teljesen betöltötte a csodálatos zene a templomot, ami nagyon emelte az ünnep hangulatát.

János atya tanúságtétele most is hatalmas élmény volt, nagyon szeretjük őt hallgatni, annyira hiteles és magával ragadó. Többen használták is a zsebkendőt a történeteit hallván. Imre atya példái is nagyon találóak voltak és a másik négy tanúságtétel is. Csomót biztosan többen ismeritek, ő volt az egyik tanúságtevő. De jó lenne, ha sokan követnék a példáját, dolgozik is rajta keményen, ezt a feladatot kapta János atyától.

A mise végén szerencsénk volt, hogy még tudtunk maradni, mert későbbi turnusban ebédeltünk. A Magvető zenekar még játszott néhány dalt, és elénekelték János atyának a magvető áldást, ami nagyon gyönyörű és megható volt, valamint az is, ahogy ezt János atya megköszönte.

Az utcán, majd a templom előtt is spontán énekeltünk, sok járókelő figyelemmel kísérte, és érezhették, hogy valami történik a városukban. Imre atya is utalt rá a szentbeszédben, hogy biztos benne, hogy az utcán való éneklés több kanizsai szívéhez eljut és ezen keresztül talán ők is eljuthatnak Krisztushoz.

Nagy boldogság volt, hogy ennek a csodálatos napnak a részesei lehettünk, csak azt sajnáljuk, hogy Újpestről nem voltunk többen. Mindenkit bátorítunk arra, hogy a következő hasonló eseményre gyertek minél többen, hogy együtt ünnepelhessük Krisztushoz tartozásunk, és az Ő szeretetét minél több emberhez el tudjuk közösen juttatni.

De Colores!

Henter Ági és Zsolt

***

Boldogan jelentkeztem a nagykanizsai országos ultreyára. Számomra ez volt az első országos összejövetel. Igaz, kicsit féltem a korán keléstől, de így utólag mondom kár lett volna kihagyni. Nagyon nagy élményt adott számomra a sok tanúságtétel, a sok szép ének, a gyönyörű templom.

A mi kis csoportunkba azt fogalmaztuk meg, hogy sokat imádkozzunk, és mindenki használja a saját talentumát, akkor karban tudjuk tartani magunkat. Fontosnak tartjuk a kiscsoportos találkozást is.

De Colores! 

Pétervári Éva 

***

Számomra is fantasztikus élmény volt a tegnapi nap!

Megérezni újból a közösség erejét, megtapasztalni a határtalan szeretet hatalmát, megerősítve: Krisztus számít ránk!

Külön örömmel töltött el kiscsoportos beszélgetés során újabb testvérek megismerése az ország különböző területeiről. Kiscsoportunk összefoglaló mondata az volt: közösséggel tudjuk karbantartani magunkat, amihez a köztünk lévő távolság sem lehet akadály!

De Colores!  

Kondás Judit

Fatimai különkiadás élménybeszámolókkal (2017-07-01)

III. CURSILLÓS MARATONVÁLTÓ (2017-06-14)

Cursillo a Cursillóért (2017-06-01)

FATIMA (2017-05-13)

Erdő Péter Bíboros atya Gillyén Elemérnek Szent Adalbert díjat adott Esztergomban (2017-05-01)

MÉLYÍTŐN VOLTUNK TAHIBAN (2017-04-03)

„…igen, Isten valóban szeret engem” (2017-01-16)

Jézus szövetségese lettem (2016-10-20)

II. Cursillós maratonváltó (2016-10-12)

Beszámolók a 91. női cursillóról (2016-07-07)

Az igaz ember - Szent József (2016-07-04)

Cursillósok a K&H mozdulj! maratonváltón (2016-06-16)

A 6. Szeged-csanádi egyházmegyei női cursillóról (2016-05-10)

Cursillón voltam (2016-03-02)

Kegyelemben úszva (2016-03-01)

Krisztus 37 arca (2016-03-01)

A 90. női cursillo, ami nekem „A cursillo” volt (2016-02-29)

Egy pomázi cursillós lelkinapról (2016-02-27)

Soli Deo gloria! Egyedül Istené a dicsőség! (2015-12-09)

„Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem” (2015-12-09)

A 89. női cursillóról (2015-12-02)

Az első cigány cursillóról (2015-11-21)

Átszakadt a gát (2015-10-29)

Lelkes választás (2015-10-21)

Európai Ultreya, ahogy én láttam (2015-07-01)