Amikor először összegyűltünk a „bazilikában”, teljesen az volt az érzésem, hogy mindenki újonc. Egymás után sorra bemutatkoztunk, és úgy tűnt, hogy nagyjából mindenki először van itt. De akkor ki lesz, aki megtartja az egész hétvégét? Aztán másnap az döbbentett meg, hogy itt random embereket kiszólítanak a pódiumra, és összeszedetten kell mesélniük az életükről. Na ne! Én biztos, hogy nem fogok ilyet csinálni – gondoltam. Aztán a napok során apránként kezdtem rádöbbenni, hogy igazából mi, újoncok kevesebben voltunk, mint a szervezők és munkatársak, hogy komoly munka volt minden egyes beszéd mögött, és hogy egy kisebb „átverésnek” lehetünk részesei a szó legjobb értelmében.
Számomra ez a néhány nap rengeteget jelentett. Nemcsak mert sok értékes embert ismerhettem meg, akik úgy akartak engem elfogadni, amilyen vagyok, hanem mert több éves lelki és hitbeli lejtőm után most sarkosan rádöbbenhettem, hogy nem elég az, ha keresztény közösségekben próbálok tevékenykedni, felelősséget vállalni, másokat segíteni, mert ez önmagában nem jelenti azt, hogy ezáltal a személyes kapcsolatom a Jóistennel fejlődni tudna, vagy egyáltalán fennmaradna. Rájöttem, hogy kemény munkával, de nem görcsösséggel kell azért küzdenem, hogy – ahogy a lelkigyakorlaton is elhangzott – ne egy belülről rothadó alma legyek, aki kifelé próbálja a szép piros oldalát mutatni, belül viszont posványosodik, hanem megalapozott, szilárd hittel tudjak két talpon állni az életemben. Ez egy hosszú fejlődési folyamat, ami apránként talán kezd elindulni bennem most, családomtól való elszakadásom időszakában. A mindennapi ima, a Jóistennel eltöltött minőségi idő, a szentségek vétele mind ahhoz segítenek, hogy tapasztalható legyen számomra a hitem, a személyes kapcsolatom Istennel. A jövőben ezek gyakorlására szeretnék törekedni.
Köszönöm Nektek, cursillósoknak, hogy segítetek azon az úton járni, ami a szeretet törvényét veszi alapul. Köszönöm, hogy több év után most megint megtapasztalhattam a szentgyónás tisztító hatását. Köszönöm a hétvége megtartó erejét, a sok bíztató szót, a záróünnepségen elhangzottakat, és a sok munkát, imát, amivel ez a hétvége megvalósulhatott.
De colores
Nagel Domi