A hívástól a Tahiba való megérkezésemig évek teltek el: közben szükség volt a Te győzködésedre, csendes unszolásodra, amit a férjem által közöltél felém. Veled beszéltem meg, hogy nyugodtan elengedhetem erre a hétvégére a családomat, majd Te a tenyereden hordozod őket, és vigyázol rájuk. Hála és köszönet legyen Neked érte. Megérkezve már csupán Te jártál az eszemben. Semmi másra nem akartam figyelni. Veled akartam lenni, hogy megpihenjek és feltöltődjem a Te ragyogásodban, megmártózhassam a Te békességedben, és hálát adhassak mindenért, amivel megajándékoztál. Ehhez képest az első este – magamra kellett odafigyelnem. Ez volt az első „meglepi”. Istenem, csak add, hogy jól lássak a Te fényedben! Ezen a csendes estén megnyitottam a szívemet Feléd, az egész valómat és életemet a Te kezedbe helyeztem.
És Te végig fogtad a kezemet. Szóltál hozzám az előadásokon, a tanúságtételeken át, szolgáid és szolgálóid szavával, de a Te Igéid visszhangzanak még ma is bennem. Dicsőség és hála legyen Neked. A Boldog Ilona asztalhoz is olyan asszonytársakkal ültettél le engem, akik lelkében benne ég a vágy, hogy Veled legyenek mindig, minden örömben és fájdalomban. Szentlelkeddel ajándékoztál meg, ott ültél közöttünk és hallgattad, ahogy mi is egymás előtt őszintén, nyílt szívvel tanúskodtunk Rólad. Köszönjük Neked az egységet, amit közénk teremtettél Lelked által, köszönjük, hogy mosolyt és fényt ültettél a szemünkbe, és ha voltak, letörölted könnyeinket. Hála legyen Neked érte. Már néggyel több szeretett embert hordozhatok naponta imáimban, és értem is még többen imádkoznak.
Köszönöm a küldetést: hogy annyira megbízol bennem, megbízhatónak tartasz, büszke vagy rám. Áldom a Nevedet érte. Teljes akaratommal Neked akarok megfelelni, a Te kezedet fogva végigjárni az Utat, amelyet Te készítettél nekem. Hála legyen Neked érte.
Köszönöm, hogy a cursillo is az út része lett…
Szeretettel, a Te gyermeked, akit nagyon szeretsz:
Éva