Sajnálom, ha valaki így gondolkodott: „nem igazán ismerem a közösség vezetőit, sem a feladatokat, hogyan válasszak, inkább el sem megyek”,

mert egy lelkileg felemelő ultreyáról, együttlétről maradt le. És persze azok megismeréséről, akik eljöttek, és készek voltak szolgálatot is vállalni. :)

Tanúságtételek, majd elég sok, de úgy tűnt mégsem elegendő idővel, kiscsoportos megosztás segített bennünket a találkozásokhoz, és vezetett minket egy nagyon jó hangulatú választáshoz.

Mind a tanúságtételek, mind János atya gondolatai megerősítettek, hogy ne én találjam ki küldetésem, feladataimat, ne én próbáljam ismert vagy feltételezett képességeim alapján kigondolni mit is kell tennem. Hanem egy a teendőm, feltekinteni az Úrra, és bízni, és igent mondani, ha hív.

Mert, idézem János atyától: „Az Úr nem a mi logikánk szerint választ ki.. Viszont, amivel megbíz, arra áldását adva megadja az erőt, a képességeket.”

A tanúságtételek üzenetei közül talán István egyik gondolata idézte ezt a legerőteljesebben:

„Jó is volt, hogy ennyi hiányossággal futottam neki a rektorságnak. Így legalább annál több területen tudott segítségemre sietni az Úr, kipótolni hiányosságaimat, kegyelemmel erősíteni, annál több formában munkálkodhatott bennem, és általam.” És nem erre vágyunk? A kegyelemre, hogy áldás legyen a tetteinken?

Ismerős?: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” 2Kor12.9

A választás első szakaszában a három elnöki posztra jelölést elfogadó társunk közül, döntő szavazati többséggel, Kovács Ádámot választottuk meg a Boldog Özséb titkárság világi elnökének. Ezután a titkársági tagságra jelölést kapott és azt elfogadó társaink közül választottunk.

János atya, mint lelki vezető és a világi elnök mellett a legtöbb szavazatot kapott 5 fő (Weisz Dóri, Pallos Zsuzsa, Várdai Judit, Szieberth Máté és én) lett a 7 fős grémium tagja.

A bővebb titkárság kialakításához, várhatóan november elejéig, Ádám minden tagságra kiválasztott társunkkal elbeszélget.

Nagy öröm, hogy a régebb óta a titkárságban dolgozók mellett több, idáig a munkában nem résztvevő társunk is vállalt jelöltséget. Szavazatot kaptak: Boczkó Zsolt, Bozi György, Földes Mária, Korai Szandra, Megyeri Attila, Mihállfy Gáspár, Oláh Anita, Pallos Zsuzsa, Pintér István, Sárközi János Csomó, Solymosi Kati, Szieberth Máté, Tímárné Varjú Viki, Várdai Judit, Weisz Teodóra és Ulicsák Péter.

A délután folyamán a lelki emelkedést hallhatóan is tapasztalhattuk. :)

Az esztergomi közösségből Csomó eléggé halvány állapotban érkezett. Halkan, rekedt hangon köszönt: „Gyuri lebetegedtem, a gitárom sem hoztam, mert hangom sincs”.

A választás szavazatszámlálási szüneteiben énekeltünk. És mikor gitárom átadtam Csomónak, ő olyat zenélt és hangjához térve énekelt, hogy belezengett a lelkem is.

Ez az, de jó így dicsérni az Urat!

A választást pár nappal megelőző Vezetők Iskoláján Zsolt atya sokrétű, kiváló előadásának záró gondolatai alapján:

Köszönjük mindenkinek, aki idejét adta, otthagyta házi munkáját, vagy pihenését, és eljött, vagy, akár csak imáival kísért minket.

Köszönjük, aki vállalta a jelöltséget, ezzel is jelezve, hogy kész a közösségért tenni, szolgálni, áldozatot hozni, de ezzel kockáztatni is, hogy az esetleg kevés kapott szavazat fájdalommal, csalódottsággal járhat.

de colores

Gyuri