Szerda este repülővel megérkezve Madridba hamar bele is csöppentem a helyi cursillós életbe. Az aznapi utolsó toledói vonatot ugyanis lekéstem, és miután telefonon sikerült elérnem a szervezőket, Paco Sanz, az európai titkárság egyik tagja és felesége, Maqui érkezett a megsegítésemre. Ők egy igazi cursillós család. Mindketten, sőt három lányuk közül a legidősebb, a 22 éves Cris is végzett cursillót, és rendszeresen dolgoznak munkatársként. És persze igazi madridiak: az egész család Reál-drukker, és rajonganak a bikaviadalért. Náluk tölthettem az éjszakát, és Pacóval másnap együtt utaztunk Toledóba.
Toledo egy gyönyörű középkori városmaggal rendelkező kisváros. Valamikor Spanyolország egyik leggazdagabb városa volt, egykor főváros és királyi székhely is. Ma elsősorban turistalátványosság, még a kellemetlen, nyirkos novemberi időjárásban is sokan bolyongtak kis utcácskáin, sikátorain. A cursillós találkozó is ezen a középkori városrészen belül egy karmelita kolostorból kialakított lelkigyakorlatos házban zajlott.
A napi szentmisék és reggeli dicséretek mellett pénteken és szombaton az európai Cursillo Mozgalom szempontjából fontos témákat vettünk sorra. Szó esett a mozgalom helyzetéről Európában; az Afrika-projektről, vagyis arról az erőfeszítésről, hogy európai (elsősorban gibraltári) cursillisták afrikai országokban is elindítsák a cursillót; az Ideas Fundamentales harmadik kiadásáról, amelynek sok vita után végre kialakult a végleges formája; arról, hogy miben tudna az európai titkárság segítséget nyújtani a nemzeti titkárságoknak; a 2015. május 1-i európai ultreyáról (ld. külön cikkben); és a cursillós világszervezet alapító okiratáról, melyet nemrég végleg elfogadott a Laikusok Pápai Tanácsa. Az egyes témákat a spanyol titkárság tagjai által tartott előadások vezették be, majd angol és spanyol nyelvi csoportokra osztva vitattuk meg a felvetéseket. Ezúttal is érdekes volt szembesülni a mozgalom sokféleségével, és a sokféleség mögött meghúzódó egységgel.
Szombat délután először városnézésre vittek minket, melynek során a toledói mozgalom lelkivezetőjének segítségével olyan helyekre jutottunk be, ahova átlagos turista nem nagyon: láthattuk az egykor Toledóban alkotó El Greco legszebb munkáit és a hatalmas székesegyház rejtettebb csodáit. Ezt követően székesegyházban vettünk részt szentmisén, amelyet Angel Rubio püspök atya, a spanyolországi Cursillo lelkivezetője mutatott be Antonio Montes Moreira portugál püspök atyával és a többi részt vevő pappal közösen, a lenyűgöző gótikus főoltárnál. A mise után a szeminárium épületébe mentünk, ahol a helyi cursillisták vártak minket bőséges vacsorával közös ünneplésre. Az este fénypontja egy dudásokból és dobosokból álló ötfős zenekar volt, amely elsőre skót jellegűnek tűnt, de mint kiderült, ez a fajta zene Spanyolország északi részén is elterjedt. A több tucatnyi lelkes cursillós által táncolva énekelt, a dudaszóval kísért De Colores mindennél jobban illusztrálta a spanyol mozgalom életerejét!

Vasárnapra már csak egy szentmise és a reggeli utáni búcsúzkodás maradt. Pacóval és az ír Kevinnel ismét együtt vonatoztunk vissza Madridba, ahol Paco családjával ebédeltünk, és végül kivitt minket a reptérre, ők pedig családostul készülődtek egy pont azon a hétvégén tartott férfi cursillo zárójára. Sajnáltam, hogy oda már nem kísérhettem el őket, érdekes lett volna megtapasztalni egy igazi spanyol záró hangulatát velük együtt. Számomra ezt az Encountert Paco és családja tette igazi Találkozássá.
Szieberth Máté