Egyrészt ott van a történet: odakint, - másrészt az emberben is zajlik az a bizonyos történet.
A történet tehát idebent is történik, ezért a közösségi élmény másként jelentkezett bennem mint odakint: már a kezdet kezdetén úgy tűnt, mintha valami régi ismerősökkel találkoztam volna. Ez volt a benyomásom. Az ismeretlen emberek ismerősöknek tűntek. Azt hiszem, ha történik egy közösségi esemény, az vagy hiteles, vagy nem. A Tahitótfalun tapasztalt élmény a közösségi esemény hitelességét bizonyítja számomra.
De mi magyarázhatja azt, hogy az ismeretlenek nem tűntek idegennek?
Hiszen már a kezdet kezdetén ismerősök benyomását keltve bukkantak fel a horizonton.
Valaki megérkezik egy ismeretlen helyszínre, ismeretlen emberek közé, és mégis úgy érzi, mintha haza érkezett volna.
Mi a magyarázata ennek?
Persze egyszerű formában is megadható a válasz, és ezt mindenki tudja, legalább is sokan, hogy ahol a Szentlélek megjelenik, a kegyelem kiárad, ott élet is zajlik, nagyon pezsgő élet a sokat sejtető lelki események keretében. Egyébként ez a magyarázata annak, hogy minden ismeretlen ismerősnek tűnt, de mégis jó lenne ezt árnyaltabban megfogalmazni, ugyanis ha közhelyszerűvé válik egy általános keresztény tapasztalat, akkor az nem kis valószínűséggel megüresedik.
Igen, természetesen a Lélek jelenléte és annak megtapasztalása nélkülözhetetlen. Ez minden élő találkozásnak a lényege.
Az viszont figyelmet érdemel, hogy a Tahitótfalun tapasztalt eseményen milyen formában jelent meg a Lélek. Ez volt az őszinteség. Az ismeretlen emberek mégis ismerősöknek tűntek, de nem csak annak tűntek, hanem ismerősökké, barátokká és testvérekké is váltak. És nem csak testvérekké váltak, de annak is maradtak. És nem csak maradtak, de a jövőben is azok maradnak.
Őszinteség. Ebben éreztem a Lélek jelenlétét.
Noha lehet az ember őszintén bántó, őszintén durva, és tapintatlan is, itt mégis az őszinte jóérzést, az őszinte segíteni akarást és az őszinte szeretetet éreztem. Őszintén.
Ettől volt jó, és ezért marad emlékezetes.

Igen, ez volt az a lényeges élmény, ami nyomokat hagyott.
Mitől lesz egy közösségi esemény, egy hétvégi találkozó olyan, hogy az otthonosság érzésével tölt el? Megjelent a Lélek, de az ismeretlen ismerősök, akik nem ismeretlenek, hanem testvérek, azok hagytak szabad folyást a Léleknek, hogy kiáradjon mindnyájunkra.
Amikor a Lélek szabadon kiáramlik, akkor élet van, és ahol ezt engedik, ott már nincsenek ismeretlen emberek. Ott már csak testvérek vannak.
Így legyen ez minden cursillós alkalmon!
De colores!
Nagy Levente