Utócursillo a Váci Egyházmegyében

Többször elgondolkodtam már rajta, hogy milyen pontosan, ma is alkalmazhatóan kidolgozta a cursillo részleteit, közel 70 évvel ezelőtt, Spanyolországban az a néhány alapító.
Ha sikerülne követnünk az Ideas Fundamentálesban leírtakat talán kevesebb gondunk lenne az utócursillóval is.
A cursillo célja, hogy lelkes, elkötelezett munkatársakat adjon az egyházközségeknek, a plébánosoknak.
Hogyan lehet ezt a célt elérni?
Mi mit teszünk a váci egyházmegyei cursillóban ennek érdekében?
Meggyőződésem, hogy a utócursillo jó működése, sikere döntően az előcursilloban rejlik. Minden cursillón az ultreya beszéd utáni tájékoztatóban, az ultreyákon kiemeljük a küldő felelősségét. Elmondjuk, hogy milyen feltételeknek kell megfelelni a jelölteknek.
A küldő jól ismerje azt, akit küldeni szeretne. Ebben segít a 4B módszer.
Használjuk a 4B módszerét? – Fontos lenne.
Ne küldjünk olyat, akivel zarándoklaton, más lelkigyakorlaton futólag megismerkedtünk.
Ne küldjünk lelki sérülteket, akik a cursillo céljának előreláthatóan nem tudnak megfelelni.
Ezeket minden lehetséges alkalommal elmondjuk. Lehet, hogy szigorúnak tűnik, de cursillot akarunk csinálni. Nem?
Törekszünk arra is, hogy a házaspárok lehetőleg mindketten elvégezzék a cursillot. A cursillo ne szétválassza, hanem összekösse a házaspárokat.
A munkatársak nagy része is házaspár.
Igyekszünk a fiatalokat is hívni, legyen kinek átadni a megtanultakat, megtapasztaltakat, tovább éljen a cursillo. Nálam a 40 éves is még fiatalnak számít.
Kb. 35-40 éves korra jut el az ember oda, hogy a gyerekektől már el tud szakadni egy hétvégére. Természetesen ennél fiatalabbakat is hívunk, várunk és jönnek is.
Csak olyanokat fogadunk, akinek van küldője.
A küldő felelőssége az is, hogy a cursillo elvégzése után törődjön a jelölttel, gondoskodjon kiscsoportról, közösségről. A közösségből lehet erőt meríteni, feltöltődni, hogy segíteni tudjunk másoknak, dolgozzunk az Egyházért.
Akinek addig még nem volt közössége, természetesen cursillós kiscsoportba hívjuk, de aki közösségből jött, nem akarjuk kiszakítani onnan, menjen oda vissza és ott kamatoztassa a cursillon tanultakat. Nem erőltetjük hogy cursillós kiscsoportba járjon. Ezt nem tartjuk kudarcnak. Ultreyákra általában el szoktak jönni és tartják a kapcsolatot a cursillósokkal is.
Azt tapasztaltuk, hogy akire a cursillo elvégzése után nem figyeltünk eléggé oda, az elmarad és utána már szinte lehetetlen mégegyszer visszahozni. Ezért nagyon fontos elsősorban a küldő szerető figyelme, gondoskodása mindjárt a cursillo elvégzése után.
Olyanok is sokan vannak, akik jól érzik magukat a közösségben, vágynak rá, de arra várnak, hogy hívjuk őket. Hát megtesszük.
Nálunk Kisterenyén sokáig 1-2 ember volt, aki mindenkit végigtelefonált találkozó előtt, pedig mindenki tudhatta, hogy mikor jövünk legközelebb össze, de, ha nem hívtuk nem jött. Ez működött is, csak egy idő után már fárasztó volt annak az egy embernek. Utána azt vezettük be, hogy minden összejövetelnek van egy felelőse, aki az estét is levezeti és akkor az ő dolga a telefonálgatás is.
Ez is működött.
Minden évben, nyáron tartunk egyházmegyei ultreyát. Ide a régiófelelős rendszeren keresztül mindenkit hívunk. Ide sokszor azok is eljönnek, akiknek nincs közösségük. Közel kétszázan összejöttünk az elmúlt években.
Nagyon jó megtartó ereje van az un. régiós ultreyáknak is. Az egyházmegyében több helyen is szoktak ilyet tartani, évente akár többször is. A közeli települések cursillósai találkoznak ilyenkor. Kiscsoportok is, de olyanok is, akik kiscsoportba nem járnak, de ide örömmel jönnek, várják a találkozást, jól érzik magukat.
Nagyon lelkesek a gödöllő és környékbeli cursillósok, ahol sok kiscsoport működik és minden hónapban van közös ultreya szentmisével, megosztással.
Természetesen mindenkire érvényes megoldásokat nem lehet mondani. Vannak olyanok, akik minden erőfeszítésünk ellenére sem maradnak meg a cursillo közösségében.
Ezt is elfogadjuk, nekik biztos más az útjuk.

De colores!
Balogné Ani

***
A Dél-Dunántúli Cursillo világi vezetője, Lendvai András Kornél beszámlójában ismertette a Kaposvári Egyházmegyei Cursillo rövid történetét, a Cursillo aktuális helyzetét, bemutatta az utócursillo évére kitűzött célokat és feladatokat, és beszélt az eltávolodottak helyzetéről.

***
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Cursillo Mozgalom beszámolója

Kedves Cursillós Barátaim!
Kaptam egy felkérést, hogy beszéljek az egyházmegyei cursillós élet jövőjéről, de úgy gondolom, hogy nem lehet jövőre tekinteni a múlt ismerete, a múlt iránt érzett elismerés nélkül. Az egyházmegyei cursillo történelme, első szárnypróbálgatása szinte napra pontosan 20 éve, 1995. szeptember 14-én vette kezdetét. Az első cursillo nem épp szállodai körülmények között került megrendezésre, hideg radiátor, leomló mennyezeti vakolat nehezítette a munkát. De ebből a magból, ebből a vetésből nőtte ki magát a bőséges termés, amely 1300 végzett cursillistát adott vissza a plébániai közösségeknek. 20 év telt el, amely tele volt örömmel és bizony akadtak embert próbáló nehézségek is.
Ez év tavaszán érkezett el annak az ideje, hogy 2 évtizeden át tartó lelki vezetői szolgálatát Felföldi László atya átadja. Szeretném megköszönni áldozatos munkáját és mindazok munkáját, akik elindították és 20 éven át kísérték egyházmegyénkben a cursillót. Az új lelki vezető Linzenbold József atya lett. Ezzel megindult egy megújulási folyamat is, amely új titkárságot, alapszabályt, megújult irányvonalat és új ötleteket hozott magával.
Megváltozott és összement a világ, egészen apró lett, amely már akár a zsebünkben is elfér. Beleköltözött a telefonunkba, a számítógépünkbe, a kommunikációs szokásainkba. Ezt kellett nekünk is felismerni és megújítani a honlapot, szerepelni a Facebookon, újságcikkekben, információs csatornákat építeni, hogy el tudjunk érni minden végzett cursillistát, egyszerűen fogalmazva folyamatos életjelet adni magunkról.
Fontos volt számunkra tudatni, hogy akik a cursillóban vállalták küldetésüket, saját közösségeikbe visszatérve nem maradtak magukra, egy nagy család, a cursillo közösség részei maradtak. Úgy gondoltuk, hogy a 20 év elteltével ennek minden gyümölcsét és kegyelmi ajándékát megköszönve, Hálaadó szentmisét szervezünk Máriapócsra, nemzeti kegyhelyünkre. A részvétel várakozáson felüli volt, a templom zsúfolásig megtelt. Egy nagyon fontos gondolat hangzott el: Az emberi életnek a lényegi mélysége és ereje a közösség. Attól vált az ember emberré. Amikor elveszítjük a közösséget akkor mindent elvesztünk. Ha nem teremtjük a közösséget nem teszünk semmit.
Fontos tapasztalat volt, hogy amikor szerveztük a hálaadó szentmisét, minden lehetséges csatornán informáltuk az egyházmegye végzett cursillistáit az eseményről, de egyik módszer sem volt olyan hatékony, mint a személyes meghívás, mint amikor odamentünk valakihez és azt mondtuk neki: „az asztaltársaid szeretnének találkozni veled”. A közösségi háló nem pótolja az együttérzést, nem engedi láttanti a mosolyt az arcodon, amikor régi barátodat viszont látod. Annak az érzését, hogy fontos vagy a másiknak. De mégis ezeket a csatornákat is lehet használni arra, hogy megosszam (na nem a receptjeimre gondoltam) hanem önmagam másokkal. Tudjam elmondani értékes gondolataimat, tudjak kérni imát, ha a gyermekem vizsgázik, vagy ha az anyós beteg (ezzel azért tessék módjával bánni). Nap mint nap érezzem, hogy egy létező és élő közösség része vagyok. Ez az egyik irányvonal, amit az egyházmegyei cursilló fontosnak tart, a kétirányú kommunikáció, párbeszéd kiépítését.
A másik irányvonal a személyes találkozás lehetőségének megteremtése. A hálaadó szentmise alkalmat biztosított a közösség élményének megtapasztalására. Beöthy Tamás atya mondta egyszer, hogy a keresztényég elsősorban élmény, tapasztalat, nem tudás. Ahhoz, hogy a kisebb közösségek is tudjanak egymásról, ne kis szigetként működjenek, hanem közösségként éljék meg hitüket, szükségesek olyan elkötelezett cursillisták, akik vállalják a kapcsolttartói feladatokat. Legyen minden plébánián valaki, aki a helyi közösség részeként folyamatos kapcsolatot tart fenn a többi kis „szigettel” és a titkársággal. Ennek az élő kapcsolati hálónak a kiépítése a jövő év feladata. Szeretnénk eljutni minden plébániára, és személyesen találkozni a végzett cursillistákkal, saját környezetükben és közösségükben, erősítve mindenkiben, hogy Krisztus számít rád!

De colores!
Fekete Ferenc

***

Kovács Ádám, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Boldog Özséb Titkárságának világi elnöke elmondta, hogy a titkárság az Utócursillo Évének meghirdetése utáni első ülésén, szeptember 21-én fog dönteni a programokról. A szűkebb vezetőség (grémium) eddig az alábbi javaslatokat tette:
– Vezetők Iskolája keretében tematikus foglalkozások tartása
– A régiók végiglátogatása, a régiós élet fellendítése
– A titkárság területén működő kiscsoportok összeírása
– A frissen végzett, lelkes cursillisták meghívása munkatársnak
Mindezek megvalósítása az október 10-én megválasztásra kerülő új titkárság feladata lesz.