Cursillósok a K&H mozdulj! maratonváltón

2016-06-16 16:06:10 -

Március 7-én Boczkó Zsolt a levlistán ezt a felhívást tette közzé:
„I. Cursillo maratonváltó – START!
A mai nappal elindulunk. Kettős célunk: június 12-én a K&H mozdulj! maratonváltón teljesítsük a ránk váró távot, és evangelizáljunk „terepen”.
Egységes megjelenéssel, cursillós póló viselésével, a jelenlétünkkel mutassuk közösen a Cursillo lelkiségi mozgalmat több ezer futótársunknak.
6 futó alkothat csapatot. Táv: 42195 m, azaz: 6 x 7032 m.”

Hamarosan összeálltak a csapatok, a versenyen egy női és egy férfi váltóval indultak el a cursillisták, Zsolt által megálmodott és elkészíttetett halacskás pólóban.

Boldog Özséb-csapat: Dér Viktória, Kovácsné Hemrik Katalin Gabriella, Szentirmai Ági, Tátrai Angéla, Timárné Varjú Viktória, Szénay Márta

Szent Ferenc-csapat: Szentes Gergely, Mihálffy Gáspár, Boczkó Zsolt, Bozi György, Buzásy György, Bernyák Bence

A csapattagokat megkértük, hogy osszák meg velünk, milyen benyomások, élmények érték őket a verseny alatt.

A lányok

Szénay Márta:

Mikor megláttam a születési évszámokat, és rájöttem, hogy a csapat második legidősebb tagjánál 14 évvel vagyok idősebb, elbizonytalanodtam, hogy tényleg részt akarok-e venni ebben. Próbáltam rávenni az egyik szintén cursillós lányomat, aki már 13 éves korában félmaratonozott, hogy fusson helyettem. Aggódtam, hogy nagyon lerontom majd az időt a 7,5 perces kilométereimmel. Mit fognak szólni a csapattársak, akiket – egyet kivéve – nem is ismertem. És persze le is rontottam az időt, mert a többiek, különösen Varjú Viki, csodálatos sebességgel vették a pályát. De egy pillanatig nem kellett emiatt kellemetlenül éreznem magam. Annyira kedves csapatba cseppentem, amit külön hálával köszönök. Egy ilyen futóversenyben ott a hajtás, a verseny, mint az élet sok területén, de ha nem a kapcsolatok vannak a középpontban és a szeretet, akkor semmit se ér a győzelem, se itt se ott. Mivel én voltam a befutó, bemondta a hangosbemondó, hogy a Cursillo Boldog Özséb csapata érkezik a célba. Egészen elérzékenyültem. Mikor fél 2 körül átvettem a stafétabotot, épp kisütött a nap. Annyira meleg lett, hogy 1 km után azt hittem, le se tudom futni a 7 km-t. Két igen gyors csapattársam, Ági és Viki, akik a kanyargós pálya mellett többször is feltűntek buzdítani, boldog mosollyal fogadtak a célban. 

Varjú Viki:

Futás közben, amikor kezdtem nagyon fáradni és úgy elegem lett az egész futásból, akkor az a sugallat jött belülről – szerintem a Szentlélektől –, hogy de hát én nemcsak úgy futok, hanem Isten dicsőségére futok! És a lábaim erőre kaptak. Ez döbbenetes volt. Hála Istennek, hogy adott mindnyájunknak egészséget és hitet. Köszönöm mindnyájatoknak az élményt!

Hemrik Kati:

Nekem nagy élmény volt, hogy megismerhettelek Titeket. Nagyon aranyos kis csapatunk volt, mindenki lelkesítette a másikat, jó volt a hangulat. Az imáinknak is nagy szerepe volt abban, hogy le tudtuk futni a távot ilyen jó időre. Szeretnék én is nagymamaként ilyen jó erőben lenni, mint Márti!

Szentirmai Ági:

Jó volt futni, szerintem mindenki azért futott olyan jó időt (sokkal jobbat, mint a felkészülések alatt, legalábbis a lányok többsége így volt ezzel), mert nagyon sok erőt adott a tudat, hogy miért futunk.

Jó volt az elején együtt imádkozni, ismét megtapasztalni, hányféleképpen szólhatunk Istenhez. Léleksimogató volt Bozi Gyuri lelkesedése, kedvessége, és bár ott találkoztunk először mint csapat, olyan volt, mintha rég ismernénk egymást, tudnánk kinek milyen bíztató, megnyugtató szavakat kell mondani. Mint a cursillón, itt is megtapasztalhattuk a közösség odafigyelő, odaforduló, felemelő voltát. Annyi JÓ ember van!! Nekem a futás ritmusát az Eucharist zenekar Minden nap Nálad c. dala adta meg, és amikor az 5. km körül úgy éreztem, hogy nem volt túl jó ötlet jelentkezni, akkor csak feltekintettem az égre, a felhők közül egy kis fénysugár eltalált hozzám, és már suhantam is tovább. Példaértékű volt, ahogy nálunk utolsóként, a 4 unokás nagymama, a melegben kitartóan – és ha meglátott minket, mosolyogva – futott. Szeretnék én is még 60 évesen majd Isten dicsőségére futni!

Büszkén viseltem a kis halacskás pólómat… :)

A fiúk

Bozi Gyuri:

Futottunk ma, örömmel, és imával kezdtük! Már akkor éreztem, hogy csoda lesz, mert az lett, és igen, már évek óta nem voltam versenyen, de ma újra megcsapott a szele, meg a Léleké! :)

Bernyák Bence:

Beugróként jelentkeztem a cursillós futócsapatba. Nálunk – mint gondolom sokunknál – a vasárnap a miséről és a vasárnapi ebédről szól, ezért komoly fejtörést okozott a szervezés. Egy feleség és 4 db (< 9 éves) gyerek otthon. A véletlen (khm) úgy hozta, hogy én indultam utolsó futóként, így a 9-es találkozó és a kb. 13 órai indulásom között jutott idő mindenre.

Nagyon nagy élmény volt, amikor 12-en körbeálltunk, megfogtuk egymás kezét, és hívtuk a Szentlélek segítségét és Szent Mihály arkangyal védelmét. És kellett is, főleg egy komoly kísértés miatt, amire később kitérek.

Közösen átsétáltunk a váltózónához, megvan, az első futók elindultak, én meg át a Ligeten futottam az autóhoz, mert közben igencsak eltávolodtunk tőle. Autóba bepattantam, haza Etyekre. Grillsütőt előkaptam, husikat, zöldségeket elkészítettem (feleségem most nem tud főzni, mert várandóság miatt a szagok nagyon ingerlik).

Volt idő még a közös ebédre is, bár nyilván én annak tudatában ettem, hogy nemsokára futás. Éppen lenyeltem az utolsó falatot, amikor csapattársam hívott, hogy 10 perce elindult a kettővel előttem futó testvérünk, úgyhogy induljak. Jóllaktunkhálaisten, puszi-puszi, autóba bepattantam, irány Budapest, de most már okosan a rendezvényközponttól kicsit ugyan távolabb, de még előtte parkoltam le, így autózás helyett 1 km-et futva tettem meg a váltópontig, csapatom megvan, szuper, megnyugodtam. Már csak a 7 km-et kell teljesíteni.

Ebben két érdekes élményem volt. Az egyik, hogy elragadott a hév és 4.45’-4.50’-es tempóval kezdtem el futni, és azt nyilvánvalóan nem bírom 7 km-en keresztül, ezt tudom magamról. Szorongattam a rózsafüzérem, de ettől még nem tudtam lassítani. És akkor eszembe jutott a Szentlélek és a közös ima, és hogy mindig rózsafüzérrel a kezemben futok, és minden egyes szemre valakiért imádkozom. És elkezdtem, ugyanúgy, mint otthon, Etyeken! És akkor már nem zavart a külvilág, nem zavart, hogy megelőznek engem, csak mondtam az imáimat, és futottam, úgy ahogy szoktam. (Amúgy gondolkodom egy futó-imaklub létrehozásában, futás közben nagyon jókat lehet imádkozni.)

És valamivel a féltávot követően jött a kísértés... Főzdefeszt a Ligetben! Kézműves csapolt sörök, húsok finom illata, én kiszomjazva, már-már vattát köpök, meleg van, van etyeki csapolt sör is… Kis híján cserbenhagytam a csapatom, de Szent Mihály arkangyal továbbvitt! :)

De colores!

Gratulálunk nektek, és köszönjük, Zsolt, a szervezést! Reméljük, lesz folytatás, és az őszi 31. SPAR Budapest Maratonon még több csapattal indulnak a cursillósok!

Fatimai különkiadás élménybeszámolókkal (2017-07-01)

III. CURSILLÓS MARATONVÁLTÓ (2017-06-14)

Cursillo a Cursillóért (2017-06-01)

FATIMA (2017-05-13)

Erdő Péter Bíboros atya Gillyén Elemérnek Szent Adalbert díjat adott Esztergomban (2017-05-01)

MÉLYÍTŐN VOLTUNK TAHIBAN (2017-04-03)

„…igen, Isten valóban szeret engem” (2017-01-16)

Jézus szövetségese lettem (2016-10-20)

„Bátorság, kelj föl, téged hív!” (2016-10-12)

II. Cursillós maratonváltó (2016-10-12)

Beszámolók a 91. női cursillóról (2016-07-07)

Az igaz ember - Szent József (2016-07-04)

A 6. Szeged-csanádi egyházmegyei női cursillóról (2016-05-10)

Cursillón voltam (2016-03-02)

Kegyelemben úszva (2016-03-01)

Krisztus 37 arca (2016-03-01)

A 90. női cursillo, ami nekem „A cursillo” volt (2016-02-29)

Egy pomázi cursillós lelkinapról (2016-02-27)

Soli Deo gloria! Egyedül Istené a dicsőség! (2015-12-09)

„Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem” (2015-12-09)

A 89. női cursillóról (2015-12-02)

Az első cigány cursillóról (2015-11-21)

Átszakadt a gát (2015-10-29)

Lelkes választás (2015-10-21)

Európai Ultreya, ahogy én láttam (2015-07-01)