Eljött a várt pillanat. Tele voltam kíváncsisággal, izgultam. Szerettem volna most én adni másoknak. Vágytam arra, hogy közvetíthessem az Atya szeretetét. Az első találkozások, bemutatkozás még nem sejtette velünk, milyen nagyszerű pár nap előtt állunk. Nagyon jó volt látni, ahogy napról napra alakít át bennünket a Szentlélek, hogyan nyílnak meg a szívek.
A Boldog Ilona asztalnál úgy éreztem magam, mintha „válogatott társaságba” kerültem volna. Az első beszélgetés alkalmával mindenki megnyílt, szeretettel fogadtuk egymást, és szeretettel adtuk át magunkat egymásnak.
Imre atya és Zsolt atya az utolsó pillanatig tudtak szívhez szólóan beszélni úgy, hogy mindenki megkapta általuk Jézus személyre szóló üzenetét.
Volt megnyílás, sírás, mosoly, nevetés, odafigyelés, türelem, tolerancia, jókedv, vidámság. Valóban De colores volt!
Mit kaptam a 4. örök napra? Adni szerettem volna most igazán, de csak kaptam. Túlcsorduló mértékkel kaptam. Többet, mint remélhettem volna! Köszönöm ezt Szandinak, a munkatársaknak, a két atyának, asztaltársaimnak és minden mosolygós, könnyes szemű kedves embernek, akivel találkoztam Tahiban. Isten a kegyelmével és soha nem tapasztalt belső békével ajándékozott meg. Ezt hoztam haza, és ezt a békét szeretném tovább adni a 4. örök napon, mert tudom, hogy csak így tarthatom meg én is.

Guzsalyné Váradi Valéria (Boldog Ilona asztal)