Püspök atya a Bibliára alapozta gondolatait. Szeretnék néhányat kiemelni belőlük. Egyrészt azokat, amelyek mélyebben érintettek; másrészt azokat, amelyekből személyes következtetéseket vonhatok le a magam számára, hogy ha megakad imaéletem, tovább tudjam lendíteni.
Advent nem várakozást, hanem eljövetelt jelent – kezdte János atya. Nem annyira az emberről, inkább Istenről szól, aki jön. Készüljünk arra, hogy befogadjuk Őt! A befogadás az ima egyik útja. Nem tétlenség, mert az imádság nem ment fel a cselekvés alól! A Miatyánk kérései is tettekre utalnak.
A Bibliában azt látjuk, hogy az ima létszükséglet. „Nélkülem semmit sem tehettek” – mondta Jézus. Nekünk van szükségünk arra, hogy Isten teljességéből részesedjünk. Az Ő szeretetáramlása örömként születik meg bennünk. Ezért ha mi örülünk, az Isten örül bennünk. Ha azt szeretném, hogy minél több öröm legyen bennem – úgy gondolom – fontos, hogy mindig legyen időm Isten számára.
Az igazán értékes dolgok mindig ingyenesek az életben. Az ima is ingyenes. Nem hoz hasznot; nem azért imádkozom, mert hasznom van belőle. Értékét nem bőbeszédűségem adja. Jézus úgy tanított, hogy ne szaporítsuk a szót. Célom nem az Úristen felvilágosítása, hiszen mindent tud rólam. Nincs szükségem fáradságos birkózásra sem Isten szeretetéért, kegyelméért, mert ingyen adja. Imám legyen egy boldogító találkozás, amikor belépek a Szentháromság életébe; az ingyenesség világába, kiszakadva a hasznosság világából. Üres kézzel megyek a lét Forrásához; imádságomban hazaérkezem. „Én nézem Őt, Ő néz engem.”
János atya arról is szólt részletesen, hogyan imádkozzunk. A Biblia szerint: egyszerűen. Nem az a fontos, amit én mondok, hanem amit Isten mond. Adjam meg neki mindig a tiszteletet. Alázattal és egyszerűen szóljak hozzá. Többet használjam azonban a fülemet, mint a számat. Legyen otthonunkban egy nyugodt, állandó hely Isten számára, amely méltó az imádsághoz! Mert az ima mindig az elcsendesedéssel kezdődik.
A keresztény imádság lényege, hogy az Úristen lejött közénk, szólt hozzánk. Üzeneteit a Bibliában találjuk meg, ezért hosszabb imádságainknak legyen része a Biblia. Isten szava nem betű, hanem élet és Lélek! Örömteli tapasztalatom, ha az elmélkedésre, szemlélődésre szakítok időt magamnak, akkor az így átimádkozott bibliai részek másképpen szólítanak meg a szentmise egyes olvasmányaiban.
Végül János atya kiemelte a családi közös ima szépségét, fontosságát. Ebben egymás gyertyáját gyújtják meg a családtagok. Az egység ajándékát élhetjük át, egymást erősíthetjük. Számomra ez azt is jelenti, hogy ugyanezt a szépséget, ajándékot kiscsoportos találkozásaink imáiban is átélhetjük. Mások hite, imádsága óriási ajándék számunkra – mondta János atya. Emlékeztetett, hogy Jézus példabeszédeiben gyakran biztatott arra: imánk kitartó legyen.
Tudjunk imádkozni a szenvedés, a sötétség idején is! Gondoljunk a Getszemáni kertre, a Golgotára!...
Az imáról szóló gondolatok után Kántor Csilla és Kökény Csaba tanúságtétele következett, majd csendes szentségimádásban tölthettünk el húsz percet Jézussal. A szünetet és a szerény agapét kiscsoportos beszélgetés követte. Ebben az időben a 87. cursillón végzettek külön osztották meg tapasztalataikat az örök 4. napról.
Köszönjük régiófelelősünknek, Marosi Andinak a szervezést és az agapé körülményeinek kialakítását; s köszönjük Laborcz Ildikónak, Melittának, Nyilasi Évának és Szandinak, hogy Andit támogatva, segítve, széppé és gazdaggá tették az adventi délutánt mindazok számára, akik eljöttek közénk.

Arató Márta