MÉLYÍTŐN VOLTUNK TAHIBAN

2017-04-03 09:04:07 -

GONDOLATOK A CURSILLÓS LELKIGYAKORLATRÓL
2017. március 24-én indultam el a Cursillós lelkigyakorlatra, tele kétségekkel, dühvel, bizonytalansággal. Előtte pár nappal még arra gondoltam, „én lemondom, nem megyek”. De a Jóisten tudta, hogy ott a helyem, mert sok dolgot akar mondani, mutatni nekem.

2017 március 24-én indultam el a Cursillós lelkigyakorlatra, tele kétségekkel, dühvel, bizonytalansággal. Előtte pár nappal még arra gondoltam, „én lemondom, nem megyek”. De a Jóisten tudta, hogy ott a helyem, mert sok dolgot akar mondani, mutatni nekem.

Az ajtóban egy kicsit megtorpantam, de Korai Szandra annyira kedvesen és természetesen fogadott, hogy félelmem rögvest alábbhagyott. Azután a vacsoránál oldódott tovább a hangulat, hiszen már az elején látszott, hogy sok jó ember gyűlt össze erre a hétvégére.

Gulyás Zsolt atya és Suller Melinda SJC testvér kíséretében már az első beszélgetések, az első gyakorlatok során megkaptam a válaszokat a kérdéseimre, a kétségeimre. Isten általuk próbált folyamatosan megerősíteni arról, hogy bízzak, hogy higgyek. Én meg egyre inkább bíztam és hittem.

Kezdődött két mondattal, melyet nekem, nekünk kellett befejezni. Itt sikerült megfogalmaznom magamban, hogy pontosan mivel küszködök. Lelkivezetőink válaszokat, megerősítést adtak.

Később a hit erejéről, a hitbe és Istenbe vetett bizalomról tanulhattunk. És ekkor én rájöttem, ezért vagyok itt. Hitet kértem és hitet kaptam, azt kértem, hogy tudjak bízni és bíztam.

Innentől kezdve már repült az idő. Megnyugodtam. Tudtam, hogy a legjobb helyen vagyok, és hogy ezt a lelkigyakorlatot Isten mintha csak miattam tartotta volna.

Sok mindenben volt részünk. Beszélgettünk az imádságról, amely az Istennel való társalgást jelenti. Az imádságban Isten akarja a velünk való kapcsolatot, hiszen világában mindannyian pótolhatatlanok és megismételhetetlenek vagyunk. Megismertünk imamódokat, amelyek közül választhatunk akkor, amikor Isten felé szeretnénk fordulni. Megtanultuk, hogy mennyire fontos a Szentírás olvasása, hiszen ilyenkor képessé válunk befelé fordulni és csak Istenre és magunkra tudunk koncentrálni. Beszélgettünk a szemlélődő imádságról, a közös imáról, amelynek megtartó ereje van.

Később a bizalommal ismerkedtünk. A bizalom egy döntés, egy akarati döntés. Mégis lehet olykor az emberben egészséges félelem. Ha azonban a félelmet egy útnak, iránynak tekintjük, akkor az elvezet minket az Atya házába. Amíg Jézussal együtt haladunk, onnantól a félelem már csak egy lehetőség.

A hallottakat könnyebb volt feldolgozni egy magányos séta, elmélkedés során. A Duna-parton, a természetben rácsodálkoztunk Isten legapróbb teremtményeire is. Ha az ember csendben van, és jól figyel, megannyi csodát fedezhet fel.

Felfedezheti, hogy Isten mindenütt jelen van. Jelen van a vízben, a levegőben, a fákban, a fűszálakban, a virágokban, a kövekben, az épületekben, az állatokban és természetesen az emberekben. Ott van mindenkiben.

Az utolsó napon korán misére indultam. Gyönyörű reggel volt, sütött a nap, csicseregtek a madarak, és én azt éreztem, hogy minden rendben, jól vagyok. Csak egy dolgot bántam. Azt, hogy pár óra múlva „vissza kell térnem a valóságba”. Melinda testvértől erre is útmutatást kaptam. Hiszen most már Jézussal együtt térek vissza a valóságomba. Hozzá mindig fordulhatok a kétségeimben, vagy ha éppen nem tudom, merre induljak, mit tegyek. Ezután együtt fogunk elindulni, együtt teszünk meg dolgokat, együtt keressük meg a kérdésekre a válaszokat.

Igen, tudom, hiszem, hogy így lesz. Mert mi ketten, Isten és én abszolút többségben vagyunk!

Gulyás Katalin

Kedves Cursillós Testvérek !

Szeretnénk megosztani Veletek az elmúlt hét végén, 2017. március 24-26-a között, Korai Szandi által szervezett, Gulyás Zsolt atya és Suller Melinda nővér vezetésével, Tahiban töltött lelki gyakorlat élményeit. Pénteken munka után fáradtan érkeztünk, de ezt ellensúlyozta az igen kedves fogadtatás.

Az első este csoportosan megfogalmaztuk azt, hogy hogyan lehet csendes időt adni Istennek, és hogy milyen nehézségekkel küzdünk az imáinkban. A hozzászólások, vélemények sokszínűsége elgondolkodtatóvá és színessé tette a beszélgetést. Majd megtekintettük az „Imával nyert csata” című amerikai filmet, amely sokunk számára rendkívül tanulságos volt. Ez idő alatt Zsolt atya gyóntatott.

Másnap megbeszéltük a film tanulságait, és az ima fajtáival, az azokban történő elmélyüléssel foglalkoztunk. Lehetőségünk nyílt egy szemlélődő ima keretében a vak Bartimeus helyébe képzelni magunkat. (Abban a helyzetben, ott, mi mit mondtunk volna Jézusnak?) A csapat egy részének ez a megközelítés merőben újszerű és érdekes volt. A délelőtti beszélgetésünk során azt is megtudtuk, hogy az imában az Istenbe vetett bizalmunk egy akarati döntés, és nem egy érzés. Eldönthetjük azt is, hogy a belső félelmeink ellenére bízunk-e Istenben. Ezek a félelmeink lehetnek egészségesek és egészségtelenek is. Milyen fontos, hogy ezeket megkülönböztessük, és helyesen kezeljük! Kiscsoportozás után kimehettünk egy órára a természetbe, ahol folytatódott a szemlélődés, a rácsodálkozás a megújuló természetre, és mindenben felfedezhettük Isten keze munkáját (a rügyeiket bontogató fák, a mostoha körülmények között nyíló virágok sokszínűsége, a vadkacsák párba állása és a madarak véget nem érő csicsergése ezt hirdette számomra).

Ez az élmény segítségünkre volt a nap folyamán tanultak-hallottak elmélyítésében. A nap eseményeit az esti szentségimádás koronázta meg a kápolnában, melyen Jézus a kereszten elhangzott hét szaváról elmélkedtünk.

A harmadik napon először a Teremtés című festményről elmélkedtünk, majd végig vettük Jézus megtestesülésének, emberré válásának, és az ebből fakadó tanulságoknak lépéseit. Lehetőségünk volt egy újabb szemlélődő imában való részvételre, melyben elmehettünk Jézus názáreti otthonába, majd meghívhattuk őt saját otthonunkba. Igen érdekes gondolatokat ébresztett bennünk.

Testi feltöltődésünkről a helybéli konyha csapata gondoskodott változatos, finom, és bőséges étellel.

Szeretnénk megköszönni a gördülékeny szervezést Szandinak, a vezetők – Zsolt atya és Melinda nővér – áldozatkész, szeretetteljes és színes, mindenkivel nagyon figyelmes munkáját!

De Colores!

Fatimai különkiadás élménybeszámolókkal (2017-07-01)

III. CURSILLÓS MARATONVÁLTÓ (2017-06-14)

Cursillo a Cursillóért (2017-06-01)

FATIMA (2017-05-13)

Erdő Péter Bíboros atya Gillyén Elemérnek Szent Adalbert díjat adott Esztergomban (2017-05-01)

„…igen, Isten valóban szeret engem” (2017-01-16)

Jézus szövetségese lettem (2016-10-20)

„Bátorság, kelj föl, téged hív!” (2016-10-12)

II. Cursillós maratonváltó (2016-10-12)

Beszámolók a 91. női cursillóról (2016-07-07)

Az igaz ember - Szent József (2016-07-04)

Cursillósok a K&H mozdulj! maratonváltón (2016-06-16)

A 6. Szeged-csanádi egyházmegyei női cursillóról (2016-05-10)

Cursillón voltam (2016-03-02)

Kegyelemben úszva (2016-03-01)

Krisztus 37 arca (2016-03-01)

A 90. női cursillo, ami nekem „A cursillo” volt (2016-02-29)

Egy pomázi cursillós lelkinapról (2016-02-27)

Soli Deo gloria! Egyedül Istené a dicsőség! (2015-12-09)

„Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem” (2015-12-09)

A 89. női cursillóról (2015-12-02)

Az első cigány cursillóról (2015-11-21)

Átszakadt a gát (2015-10-29)

Lelkes választás (2015-10-21)

Európai Ultreya, ahogy én láttam (2015-07-01)