Első munkatársságom! - 105. férfi cursilló

2022-09-05 05:09:46 -

Cursillós életem kiscsoportban kezdődött, majd kb. 1 évvel később a 86-os cursillón végeztem el első hosszú hétvégémet. Akkor a lelkemben volt, hogy milyen jó lenne munkatársnak lenni, mert még egyszer átélhetném a cursillót.

Persze a fejemben sok minden volt, elsősorban az, hogy mit kellene másképp csinálni, talán éppen ezért a Gondviselés nem adta meg, hogy munkatársként szolgáljak. Sajnos a munkám is olyan jellegű, hogy nem lehet előre szervezni semmit, bármikor lehet olyan elfoglaltságom, hogy nem tudok részt venni a felkészülésen vagy a cursillón. De a Gondviselés várt és várt, türelmesen várt.

Eltelt vagy 6 év, amikor már egyáltalán nem volt a fejemben, hogy munkatárs leszek, és ekkor a 105. Férfi Cursillóra meghívást kaptam csendes munkatársként. Vonakodva fogadtam el, mert a csak 1-2 munkatársat ismertem, és a munkám is bármikor közbeszólhatott, de elmentem az első találkozóra. Megismerve a többieket, a folyamatot és látva, hogy egy barátságos csapat jött össze, úgy döntöttem, hogy maradok, „Ez az én lelki utamat fogja segíteni” gondolkodással. És azonnal meg is kaptam első keresztemet. Rektorunk jelezte, hogy csendes munkatársi szolgálat helyett rám vár a közösség beszéd, amivel elő kell rukkolnom! Hát akkor nincs visszaút, áldozatot kell vállalnom, és tennem kell, amit a Gondviselés nekem szánt.

A munkatársi találkozókon nem tudtam mindig ott lenni, így a ráhangolódás, a munkatársak jobb megismerése lassabban ment, meg féltem is, hogy majd az én beszédemet is „szétcincálják”.

A beszédre való felkészülés a nehézségek ellenére könnyen ment. Leültem és csak úgy jött a gondolat, a szó, és könnyű volt papírra vetni. Úgy éreztem, minden jó lett, el is olvastam, és időben is megfelelő volt. Egy kis időtartalék marad benne, hogy a jövőbeni cursillón megélt közösséget is bele lehessen építeni.

Nagy lelkesedéssel kezdtem a mondandómat azon munkatársi napon, ahol az én beszédemet hallgatják majd meg. Volt bennem izgalom is, hogy valóban jó lett-e a beszédem, a rutinos munkatársak mit fognak szólni. A beszéd közben én illetődtem meg a legjobban, bár lehet, más munkatársakat is megérintett. Sok-sok pozitív visszajelzést kaptam, aminek nagyon örültem, volt, aki azt mondta, hogy ideál beszéd volt ���. Kiemeltek egy két pontot, amit még majd bele kell tennem, és erre kérdeztem a rektorunkat, hogy hol találom ezeket, miközben átadtam a kinyomtatott vázlatot, amiből készültem. Kiderült, hogy a készülésem a spanyol vázlatból történt, amin mindenki egy jót kacagott, és leszögezték, hogy a Gondviselés, ha ír, akkor mindegy mi a vázlat! ���

Közösséggé formálódásunk jelentős állomása Balatonlellén volt, ahol kb. 20 órát voltunk együtt a munkatársakkal, ami nagyon jó összerázódás volt nekem, aki alig ismertem őket. Onnantól éreztem magam csapaton belülinek.

Ugorva az időben eljött a cursillo napja, ahol izgalmam a jelöltek felé fordult. Ki kicsoda, milyen ember, hogy fogja megélni, tudok/tudunk-e maradandót adni neki, tudjuk-e az Isten szeretetét tovább sugározni? Ismerkedtem, amennyire tőlem telik, és elkezdődött az első nap. Ezt már megéltem egyszer, de sokkal jobb volt másodszor, mert már jobban tudtam figyelni. És ekkor ért a következő meglepetés, hogy este 10 óra után egy rövid munkatársi összejövetel (1,5-2 órás) következett (Hű, nem fogunk sokat aludni!). És ahogy napról napra, beszédről beszédre haladtunk előre, egyre jobban éreztem, hogy benne vagyok valamiben, részese lehetek és hozzá tehetek az életemből mások életéhez.

Már majd minden beszéd elhangzott, szombat este a munkatársi „Hogy vagy?” kör is elhúzódott az agapé után, és nekem be kellett fejeznem a beszédemet. Hozzá kellett írnom a beszédemhez az itt kialakult közösséget is. Ezt éjjel 2 és 3 óra között sikerült is megtennem. Kész voltam, boldogan lefeküdtem és vártam a reggeli kolomp helyett az DeColorest (velem együtt���)!

A kevés alvás után frissen keltem, sikerült csatlakozni az énekléshez, és a „hamarosan én jövök” izgalom volt bennem. A beszédem előtt a rektor jelezte, hogy mehetek a kápolnába, amit még ebben a formában sosem tettem. Az ott töltött idő végtelen hosszú volt, megnyugvással, békével, „legyen a te akaratod szerint” gondolattal. Visszaérkezve a többiekhez egy gitáros énekkel vártak, ami közben már elérzékenyültem. Nagyszerű érzés volt, hogy így várnak rám, arra, amit hozok, hogy elmondhassam a beszédem.

Azzal kezdtem, amit megéltem előző napokban. A közösség több, mint egy-egy ember összessége, amire konkrét példát tudtam elmondani bizonyítékul. Asztaltárs munkatársam megkért, hogy rajzoljak neki flipchart papírra egy rajzot, amit használni akart. Ez a rajz 1 napja ott volt a nagyteremben, és én szombat este rájöttem, hogy az én beszédemhez is tökéletesen passzol, én is tudom használni. Így létrejött a közösségi erő, azaz valaki kér, valaki ad és az eredmény sokkal több lesz, mint amire elsőként számítottunk.

Amúgy a beszédet alig tudtam elkezdeni, vacilláltam, hogy fejből mondjam vagy olvassam, és valami mix lett belőle. Arra nem emlékszem, hogy mit sikerült a tervezetthez képest elmondanom, de arra 100%-osan, hogy életem legnagyobb élménye volt életemről beszélni olyanoknak, akiknek csillog a szemük és 3 fárasztó nap után is aktívan rám figyelnek. Felnéztem, és minden szempár engem nézett, alig bírtam rájuk nézni, és nehezemre esett visszazökkenni a beszédhez. Megható volt, felemelő és emberi. Olyan emberi, ami valóban Isten képmása, nem pedig a rohanó világ tükre.

Oly annyira felemelt a munkatársi szolgálat, hogy vasárnap este mondtam a feleségemnek, hogy mindjárt hívnak, hogy kezdődik a „Hogy vagy?” kör, reggel meg biztosan lesz kolomp is.

Köszönöm a meghívást, a befogadást, az elfogadást és örömmel szolgálok a következő meghívás során is.

DC

Gábor

Mindazoknak, akik hagyták, hogy a másik ember által átöleljen az Isten (2022-11-08)

"A cursillo egy élmény" – Piliscsaba, 2022. március 3-6.roma cursillo (2022-04-15)

Országos Ultreya, Bazilika, 2021. szeptember 11. (2022-01-31)

Asztalosműhely – Tahi, 2021. szeptember 24-26. (2022-01-31)

101. férfi Cursillo – Budatétény, 2021. június 3-6. (2022-01-31)

106. női Cursillo – Tahi, 2021. október 14-17. (2022-01-31)

103. férfi Cursillo – Tahi, 2021. szeptember 16-19. (2022-01-31)

104. férfi Cursillo – Tahi, 2021. november 11-14. (2022-01-31)

Az Örök negyedik nap „Újratöltve (2020-09-23)

A szeretetet nem elég szavakkal kifejezni! (2020-09-17)

Ledöntött a lábaimról az Úr! (2020-09-11)

Csak egy ideál létezik (2020-09-11)

Tizenegy plusz egy – élmények a tavalyi mélyítőről (2020-05-22)

101. Női Cursillo Tahi, 2019. május 16-19. (2019-06-02)

100. női cursilló élménybeszámolói (2019-04-16)

96. férfi cursilló élménybeszámolói (2019-04-16)

Tahi Titkársági lelkigyakorlat - 14-en ugyanarról (2019-02-05)

99. női cursilló: 2 élménybeszámoló (2018-12-01)

94. férfi cursillo: Partali Zoltán és Máté Karcsi élményei (2018-11-26)

Cursillo a Cursillóért munkatársképző: 2 élménybeszámoló (2018-11-26)

Mit jelent nekem a vasárnapi mise a cursillóban? (2018-06-26)

Gondolatok a 2018 május 25-27-i Tahi mélyítő lelkigyakorlatról (2018-05-30)

93. férfi Cursillo Tahi 2018 02 8-11 (2018-02-27)

Cursillón voltunk - 95. Női Cursillo - 2017. augusztus, Tahi (2017-09-19)

Fatimai különkiadás élménybeszámolókkal (2017-07-01)