Cursillo a Cursillóért munkatársképző: 2 élménybeszámoló

2018-11-26 11:11:42 -

Kedves Barátaim!
Hálás vagyok az Úrnak az együtt töltött napok áldásáért és köszönöm Nektek a nyíltságot, őszinteséget, örömöt, ami újra megajándékozott és gazdagított engem - minket mindannyiunkat.
Hadd írjam le itt azt a 3 gondolatot, amit a záró körben is megosztottam már veletek:
Minden egyes Cursillo egy új élmény, és minden egyes Cursillo másképpen az. Ahogy vasárnap is mondtam: munkatársnak lenni nem lelki wellness, hanem szolgálat.

Most a munkatársképzőben már belekóstolhattunk abba, mit is jelet az, hogy a hangsúly sokkal kevésbé a mi lelki szárnyalásunkon van és lesz; mások, a jelöltek lesznek a középpontban innentől. Nagy örömmel tölt el, hogy erről a szolgálatról sokat tapasztalhattam, tanulhattam – és várom a folytatást.

Ezzel együtt rengeteget kapunk egymástól és Krisztustól is. Mindig megérint, megmozgat és elgondolkodtat az a sok színes élettörténet, amit megosztunk egymással a Cursillo keretében. Engem ezen a hétvégén Tünde tanuságtétele gondolkodtatott el ezek közül leginkább: gyönyörű példája volt, hogyan lehet a gyászt Istenbe vetett bizalommal, a szentségek segítségével viselni, nem pedig belerokkanni. Ketten hasonló keresztet hordozunk, csak másképpen - én sokkal kevésbé tudtam erős lenni ebben a kereszthordozásban.. hálás vagyok, hogy találkozhattam egy jó példával... és persze ez a találkozás nem történhetett volna meg, ha csak fiúk lettünk volna a hétvége alatt, lányok nélkül. Számomra külön áldás volt, hogy kivételesen „vegyes” volt a hétvége.

Amin még sokat gondolkodhattam a hétvégén: mennyire tudok (vagy mennyire nem tudok) engedelmes eszköze lenni a Szentléleknek, mennyire tudok kész lenni követni az Ő hívásait ( vagy mennyire nem..). Megtapasztalhattam, hogy (különféle okokból kifolyólag) ezen a területen (is) sokat kell még fejlődnöm – persze nem mindig kellemes a hibáimmal és hiányosságaimmal szembesülni. De tudom, Krisztus számít rám – igyekszem azon, hogy ne csalódjon bennem... és persze én is számítok Krisztusra.. ketten csak kihozunk valami jót belőlem.

Engedjetek meg két gondolatot még, ha már igy belelendültem az írásba:

Azzal a nagy elhatározással jöttem el Tahiból, hogy leteszem végre a cigit – mégpedig apostolkodás céljából. Most talán sikerül, ha már hónapok óta szenvedek vele, és eddig nem ment... a kollégáim pontosan látják, hogy eddig hányszor nekifutottam és egy napig sem bírtam. Valamikor szombaton jött a gonolat: ha most viszont sikerül, és ezt összekötik a kollégák a lelkigyakorlattal, talán elgondolkodtatja őket, miből is merítem most az erőt, mi az a plusz segítség, amiért pont most sikerül... Örömmel jelenthetem, eddig „tiszta” vagyok... 3 nap munkahelyen cigi nélkül... nekem egyéni rekord az elmúlt sok-sok évre nézve.  És valóban, elgondolkodnak - egyik kolléga tegnap ebédnél megkérdezte – csak úgy spontán  kibukott belőle a csodálkozás (némi iróniával vegyesen): „Miki, te most akkor szent leszel???” Hát ez a veszély nem fenyeget azért, lássuk be – de ez a „szurkálás” úgy látszik betalált.

És még egy – édesanyám 1 héttel korábban végezte a cursillot, szintén Tahiban. Nem tudom eléggé kifejezni hálámat, és örömömet a pozitív változás felett, amit rajta látok - évek óta nem láttam annyit mosolyogni, mint ebben a pár napban a záró óta. Akkor ott hétvégén Tahiban is szolgált egy munkatársi közösség; ahogy most ezeket a sorokat írom, egy másik munkatársi csapat kezdi a pénteki napot... Nélkülük nem jöhetett volna létre / nem jöhetne létre ez a sok pozitív váltosás, megtérés.

Munkatársnak lenni szolgálat; és ez a szolgálat sokszoros jó gyümölcsöket terem - Isten segítségével.

De colores!

Halápi Miki

Káposztásmegyer, 2018.11.23.                         

Kedves Judit, kedves munkatársak, és munkatárs jelöltek!

Egy hét távlatából próbálom összeszedni a gondolataimat. Két párhuzamot látok a 3 éve elvégzett cursillom és a munkatársképző között. Már több látszik a fejemből a képen, de még azért van hova fejlődnöm:-D Ismét egy beteg gyerek várt otthon, akivel (miután jól kipihentem magam munkatársképzős hétvégén...) párat éjszakáztam, így aztán hétvégére zombiállapotba kerültem. Nade nem ez a lényeg.

Nekem amolyan számvetés volt ez a munkatársképző. Bevallom, hogy meglepően kevés dologra emlékeztem mindabból, amit 3 éve hallottam, és rá-rácsodálkoztam arra, hogy mi mindenről volt szó akkor. De azt hiszem ez talán normális, hiszen a mai napig tapasztalom azt, hogy amit a plébánosunk már ezer éve zeng a szószékról, azt teljes lelki nyugalommal hallgatom, aztán egyszer csak megnyílik a fülem és MEGHALLOM végre, amit mond nekünk hétről hétre. 

Három éve Tahiból nagy megkönnyebbüléssel jöttem el, de a szó legjobb értelmében véve. Végre leraktam egy olyan terhet, amit akkor már lassan másfél éve cipeltem. Jó volt társakra, hallgató és nyitott szívekre lelni és megtapasztalni, hogy az én problémám míly kicsiny máséhoz képest. Miután végre a lelkem fellélegzett, elkezdhettem azt a számvetést, önszembenézést, amire ott tanítottak. Nem mondom, hogy könnyű volt. De kellett ez a folyamat ahhoz, hogy a munkatársképzőre úgy érkezzem, hogy szolgálni szeretnék. Kb. fél éve született meg bennem erre a vágy, hogy most már nem haszonélvezője szeretnék lenni csak az egyházi életnek, hanem valamilyen formában szolgálni is szeretnék és ez alatt nem csak a ministránsok ruháinak a mosását értem. Hiszen mire küldött minket Jézus?

"Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek." Márk 16,15

A Cursillo tökéletes lehetőséget ad arra, hogy a megszokásra, a vasárnapi templombajárásra korlátozodó hitéletből a keresztényt felrázza, változtatásra serkentse! Legalábbis velem ezt tette: elindított egy új úton, ami Isten felé vezet. Boldog lennék, ha ugyanezt az élményt és útravalót másnak átadhatnám. Látva a ti lelkesedéseteket és odaadó munkátokat, teljes szívvel való elköteleződéseteket én még tovább lelkesültem. Köszönet és hála ezért!

Ismét nagy kegyelem volt az Úr részéről, hogy olyan asztaltársaságba kerülhettem, ahol őszintén és teljes nyitottsággal lehetett beszélni. Én nagyon szerettem mindenkit hallgatni és jó volt rácsodálkozni a másik lelkének szépségére, imájának mélységére, hitéleti nehézségeire, küzdelmeire. Köszönöm Szandinak azt a szerénységet és mély alázatot, amivel asztalunkat kormányozta. Igazán példaértékű volt számomra.   

Jó volt közöttetek lenni! Maradtam volna még!

De Colores,

Selmeciné Szalay Dóra

99. női cursilló: 2 élménybeszámoló (2018-12-01)

94. férfi cursillo: Partali Zoltán és Máté Karcsi élményei (2018-11-26)

Mit jelent nekem a vasárnapi mise a cursillóban? (2018-06-26)

Gondolatok a 2018 május 25-27-i Tahi mélyítő lelkigyakorlatról (2018-05-30)

93. férfi Cursillo Tahi 2018 02 8-11 (2018-02-27)

Cursillón voltunk - 95. Női Cursillo - 2017. augusztus, Tahi (2017-09-19)

Fatimai különkiadás élménybeszámolókkal (2017-07-01)

III. CURSILLÓS MARATONVÁLTÓ (2017-06-14)

Cursillo a Cursillóért (2017-06-01)

FATIMA (2017-05-13)

Erdő Péter Bíboros atya Gillyén Elemérnek Szent Adalbert díjat adott Esztergomban (2017-05-01)

MÉLYÍTŐN VOLTUNK TAHIBAN (2017-04-03)

„…igen, Isten valóban szeret engem” (2017-01-16)

Jézus szövetségese lettem (2016-10-20)

„Bátorság, kelj föl, téged hív!” (2016-10-12)

II. Cursillós maratonváltó (2016-10-12)

Beszámolók a 91. női cursillóról (2016-07-07)

Az igaz ember - Szent József (2016-07-04)

Cursillósok a K&H mozdulj! maratonváltón (2016-06-16)

A 6. Szeged-csanádi egyházmegyei női cursillóról (2016-05-10)

Cursillón voltam (2016-03-02)

Kegyelemben úszva (2016-03-01)

Krisztus 37 arca (2016-03-01)

A 90. női cursillo, ami nekem „A cursillo” volt (2016-02-29)

Egy pomázi cursillós lelkinapról (2016-02-27)