A váci börtöncursillón 25 fogvatartott vett részt, akik a katolikus vagy a református foglalkozásokon már előkészültek a cursillóra. A cursillo 3 napja nagyon nagy ajándék volt mindannyiunk számára. Az egyik fogvatartott testvérünk azt mondta, hogy úgy érezte magát, mintha nem is a börtönben lett volna ezen a 3 napon. Többen azt mondták, hogy este alig tudtak elaludni a sok gondolattól, az életük filmjének végiggondolásától, a szívüket szétvetni akaró örömtől és reménytől. A fogvatartott testvérekben rengeteg kincset fedeztünk fel, Krisztus által végtelen szeretettel szeretett embereket, az Ő remekműveit. Többen közülük nagyon tehetséges emberek, mindannyiuknak nagyon sok jótulajdonságát láthattuk meg. Az életük egy szakaszában rossz útra tértek, sokszor rengeteg fájdalmon és szenvedésen mentek át gyermek, vagy fiatal korukban, de azóta – és különösen a cursillo napjaiban – átgondolták az életüket, és igazi, krisztusi, szeretetben való életet szeretnének élni.
Óriási élmény volt a számukra a kinti cursillós testvérektől kapott szeretmegnyilvánulások megtapasztalása is: a számukra teljesen ismeretlen emberektől kapott jóság és odafigyelés. Adja Isten, hogy a szabadult testvéreinket ugyanezzel a szeretethálóval tudják majd befogadni és segíteni cursillós közösségeink szerte az országban!
A cursillo zárómiséjén egy testvérünk elsőáldozó lett, többen 10-20 év után, a bűneiket letéve, megtisztulva vették magukhoz Krisztus testét. Az egyik jelenlévő újságírónő azt mondta, hogy ilyen mélységű vallási rendezvényt ő még életében nem látott, el sem tudott képzelni.
Legyen hála a Kegyelem Forrásának, a mi Irgalmas Atyánknak! Köszönet a váci börtönben levő testvéreinknek is, akik ennyire nyitott szívvel fogadták be őt! Imádkozzunk, tegyünk is azért, hogy a börtöncursillókat minél több munkatárs segítse, vigye előre a jövőben is, és a szabaduló testvéreinket valóban testvérként fogadhassuk!