Sebastián Gayá (2004. jan. 23.)


Nem az első eset, hogy a történelem mély tengerében szándékozok alámerülni. Kételkedek, hogy valaha is pontosan megfogalmazhatom a karizma (adomány) pontos és teljes jelentését. Úgy gondolom, hogy a megfejtéshez - hozzáadás és mellőzés nélkül, a látszat lebecsülése vagy felmagasztalása nélkül, - nem elég, hogy jelen voltunk a Cursillo születésénél majd bölcsőjénél és részt vettünk kialakulásában: mi, kezdeményezők, tudatában voltunk annak, hogy a Szentlélek felhasznál minket, hogy kezdeményezzünk egy új munkát, mely új hatékonysággal és életkedvvel díszíti az Evangélium üzenetét, az Örömhírt, anélkül, hogy lerombolnánk vagy csökkentenénk más működő mozgalmakat. (1) „Még a legtökéletesebb evangelizációs technikák sem helyettesíthetik a Szent Szellem diszkrét működését. Az evangelizáló legkifinomultabb felkészültsége sem ér merőben semmit Ő nélküle. A legmeggyőzőbb beszéd is hatástalan az ember szelleme fölött Ő nélküle. Szociológiai és pszichológiai módszereken alapuló tervezetek bizonyulnak érdektelennek és értéktelennek Ő nélküle.” (2)

Ezért minden egyes evangelizálónak, örömhírvivőnek „óvatosan kell vezettetnie Ő általa, aki a tervek, célkitűzések, kezdeményezések és minden evangelizációs tevékenység ihletője”. (3) Mennyivel inkább azoknak akiket, talán tudtukon kívül választott ki eszközeiül a Szentlélek, hogy elindítsa általuk valamely evangelizációs tervét!

Túlságosan gyorsan telnek az évek – jócskán több ötvennél is – hogy hűen megőrizze az ember emlékezetében a hitelt érdemlő szót vagy képet, ami egy bizonyos pillanatban történt, ötven évvel ezelőtt, a napok láncolatában, egy felettébb múlandó, változó napon, ami minden halandónak többé-kevésbé ugyanúgy telik.

Félelemmel és remegéssel megkísérlem hát ismételten összefoglalni a követelményeket, melyeket meggyőződésemtől és képességeimtől vezérelve adtam át, mint a Mozgalom alapítói karizmájának alapelveit.

Az érthetőség kedvéért igyekszem, hogy állításaimat némely ponton alátámasszam néhány utolsó pápánk szövegeinek tekintélyével – VI. Pál, II. János Pál – akik számos alkalommal magyarázták gondolataikat.
1.- ISTEN MEG AKARTA MENTENI AZ EMBERT AZ EMBER ÁLTAL

A Cursillo elindítói között élt az a meggyőződés, hogy a materializmus, agnoszticizmus és az uralkodó vallásos közömbösség ellenére Isten akarja az ember üvözülését, amely a szellem értékeivel ellentétben, “talán tudtunkon kívül is” Isten felé vezetett. (4)
Az a meggyőződés élt, hogy Isten az emberrel együttműködve akarja az embert megmenteni, hogy az ember részese legyen az egyetemes megváltásnak.

2.- EGY ÚJ MÓDSZERREL

Figyelembe véve az ember jellegzetességeit, akinek az örömhírt kellett elvinni, nem látszottak megfelelőnek, elégségesnek az Egyház bizonyos pasztorális módjai. Az Evangélium örök üzenetének bemutatásához jónak látszott bevezetni egy új módszert, új pedagógiával, új ötlettel, új nyelvezettel, melyek elérnek a mai emberhez, mindig a kereszténység egészséges elveivel egységben és az Egyház tanításával összhangban.
A Cursillóra utalva II. János Pál megerősítette: „Semmilyen adomány (karizma) nem ment fel az Egyház pásztorainak való engedelmességtől, melynek felismerése a hűség biztosítéka ugyanahhoz az adományhoz.” (5)

Más alkalommal a Pápa hivatkozott a Cursillók “sajátos pedagógiájára.” (6) VI. Pál beszélt a “ti módszeretekről”, biztosítva, hogy „a Szentlélek tulajdonsága fölébreszteni az Egyházban olyan kezdeményezéseket és tevékenységeket, melyek sokszínűsítik az Evangélium üzenetének hatékonyságát és frissességét.” (7) II. János Pál azt is mondta, hogy „a Mozgalom sajátos jellegzetességei csak akkor igazán hatékonyak, ha teljesen megvalósítják és megélik azokat.” (8) A Cursillo Kereszténység Tanfolyama Világszervezete tagjainak azt mondja: „Ne engedjétek, hogy hiányozzék a nagyon értékes együttműködés, mely kiárad a ti különleges adományotokból.” (9)

3.- KRISZTUSCENTRIKUS

Egy új módszerrel kellett az Üzenetet hirdetni, amely képes Jézus Krisztus személyét élővé tenni, aki a nagy válasz a mai ember problémáira. A Cursillónak ezért kiemelkedően Krisztus centrikusnak kellett lennie.

“Ti, keresztény cursillisták – erősítette meg VI. Pál – ti csináltatok Jézus Krisztusból barátot, mestert, Urat.” (10) II. János Pál kiemelte: “a Cursillo Mozgalom hangsúlyozza, hogy hívő létünknek alapja Jézus Krisztus követése, amíg új emberekké nem leszünk, és hogy férfiak és asszonyok, akik az igazságot hirdetik, ne helyezzenek semmit a Jézushoz való hűség elé, és adják tovább az örömet, hogy megtalálták az Isteni Megváltót.” (11)

4.- A KERESZTÉNYSÉG ALAPJAI

A Cursillo három rövid napja alatt lehetetlen volna az Üzenet teljességét hirdetni. Csak a lényegre lehet szorítkozni, amit úgy nevezhetnénk, hogy a kereszténység alapjai.
II János Pál beszélt a cursillistáknak „a keresztény Üzenet kirobbanó igazságáról, vagyis hogy Isten, mindannyiunk Atyja, Jézus Krisztusban találkozott velünk, a Szent Szellem kegyelme által, hogy az Egyház nagy családjává gyűjtsön össze bennünket.” (12) Tehát a Cursillón egy első örömhirdetésről van szó, melyet növelni és mélyíteni kell a „negyedik napon”, tehát egész életen keresztül.” (13)

5.- HITELES TANUBIZONYSÁGOK ÁLTAL

Az evangelizáció “csodálatos és óriási vállalkozásának” nem mesterekre, hanem hiteles tanúkra van nagyobb szüksége, akik bár nem tudják bizonyítani az igazság mély összefüggéseit, viszont életük bizonyságával bemutathatják azt.
VI. Pál két oldalon foglalkozik csodálatos “Evangelii Nuntiandi” Apostoli Buzdításában, hogy hangoztassa annak szükségét, miszerint az evangelizátorok hiteles tanúk legyenek: „Istenről kell beszélniük, akit ők személyesen ismernek mint egy családtagot, mintha látnák a láthatatlant.” (14)
II. János Pál gyönyörűségét lelve hangoztatta a cursillistáknak: „Legyetek engedelmes eszközei Krisztus szeretetének, legyetek elszánt tanúi… Ti magatok vagytok az Evangélium élő hirdetményei, reklámjai. Reménységgel és lelkes misszionáriusi beoltó lelkülettel kiáltsátok ki Krisztushoz való hűségeteket. Kiáltsátok ki életetekkel, azzal, hogy kötelességeiteket naponta teljesítitek.” (15) ”Ha életetek állandó célja Krisztus, csak akkor tudjátok mindig jobban lelkesíteni a világot az ő Szelleme által.” (16) Összegezve, evangelizálni és hirdetni a családiasságot ami Jézus Krisztus által Istennek az emberrel van és amelyről tapasztalatot szerzett”.

6.- AZ ELTÁVOLODOTTAKNAK

A Cursillo igyekszik megmutatni Jézus Krisztust azoknak akik nem ismerik őt. Ez az a program, amit Pünkösd reggele óta az Egyház magára vállalt és ez az a feladat, melyet az Alapítótól kapott. (18) A Cursillo vezetőinek be kell töltekezniük annak a kiváltságos pillanatnak fényével, amelyben a Szentlélek először hirdette az örömhírt.
A Cursillo egy evangelizáció, bár kezdetleges és nem teljes, széles célközönségnek szól, akikre VI. Pál pápa utal az „Evangelii Nuntiandi”-ban (19), akiket úgy nevezhetnénk - rossz szándék nélkül -, mint az „eltávolodottak világa”. Többek között ezek:
- akiket megkereszteltek, de nem élnek keresztény életet
- akiknek gyerekkorukból csak némely emlékük van a kereszténységről és az Egyház tanításait utópiának tartják
- akik szeretnének keresztényként élni, de bevallják, hogy nem gyakorlók
- akik azt mondják van hitük, de nem érezték életükben az Atya kedvességét és szeretetét
- akik a technika és a tudomány haladásától eltelve nem értik miért forduljanak Istenhez
- akik csak belső ürességükben érzékelik Istent és bizonytalanok
- akik az evilági ateizmus sötétségében élnek
- és azoknak is, akik megkapták a hitet és kapcsolatuk van az Evangéliummal, de nem észlelik a fenntartás nélküli elkötelezett szeretet nagyszerűségét, mely megerősíthetné, táplálhatná, érlelhetné és szerelmessé tehetné őket az Úrban.

A fiatalok cáfolhatatlan válaszai és néha hősies, önfeláldozó szellemük késztette az 1948-as Santiago de Compóstelai Zarándoklaton a Cursillo kezdeményezőit, hogy keressenek lehetőséget, más és messzi ”halászterületeket” a hűséges tagokkal teli katolikus szervezeteken kívül. Ez volt széles értelemben az „eltávolodottak világa”.

7.- A MEGTÉRÉS ESZKÖZE

A cél, ami mindig lelkesítette a Cursillót, az ember belső változása volt, a megtérés: megnyitni az életünket egy új útra, új életre, gondolatokra, érzelmekre. Ez az új élet három összehangolt erővonal mentén lehetséges: a Kegyelem ereje, a jelölt készenléte és keresztények kis csoportjának támogatása – kiscsoportok és ultreyák – amelyek a barátságokon keresztül lelkesítenek és segítenek terjeszteni a keresztény alapokat. Ez az Utócursillo műve.
Maga az “Ultreya“ (előre, tovább!) szó is bizonyítja elégedetlenségünket és továbbfejlődési szándékunkat: az Úr tüzet hozott a földre és azt akarta, hogy a világ lángoljon, lobogjon; segíteni akarunk, hogy ez a tűz meggyújtva maradjon, tovább terjedjen; “duc in altum”.

“Nincs emberiség… új emberek nélkül, akik megkeresztelkedtek és az Evangélium szerint élnek… Evangelizálni azt jelenti, vinni Jézus Krisztus örömüzenetét… és az ő befolyásával belülről átalakítani, megújítani és újjáalakítani az emberiséget… Evangelizálni azt jelenti, megdolgozni az embereket a megtérésre, mely az Evangélium ereje által megtudja változtatni az emberek nézeteit, véleményét, az addig meghatározó értékeket, érdekeket, a gondolkodást, az ihleteket és ez emberiség életmodelljeit.” (20)

8.- ÉLMÉNNYEL

Az eddig elmondottakból világosan látszik, hogy az élményeknek felszínre kell kerülniük a Mozgalom minden tevékenységében azon megcáfolhatalan tény miatt, hogy a mai ember jobban hisz a tapasztalatnak és tetteknek mint a tanításoknak, elveknek vagy elméleteknek. A cursillista aktivistának Jézus Krisztussal való találkozásához szüksége van arra, hogy ne csak szavakban, hanem valóságban élje meg keresztény életét.

II. János Pál mondja a III. Ultreya Világtalálkozó résztvevőinek: “Papok és laikusok csoportja akiket a Mozgalom többi tagjai imájukkal és önfeláldozó felajánlásaikkal támogatnak, ők tudják leginkább közvetíteni a keresztény hit igazi alapjait élmények formájában.” (21)

9.- ÖRVENDEZŐ KEDVVEL

A Mozgalom sajátja örvendező kedvvel, reményt keltően adni át az Üzenetet. A beszélgetések széltében-hosszában az örömnek kell látszódnia, hiszen az Örömhírt hirdetjük, mi akik a Mennyei Atya kegyelmes szeretetének tárgyai vagyunk, akiket megváltott Jézus Krisztus által. Nem tehetjük ezt visszafogottan, szűklelkűen, lógó orral, ez nem lenne logikus. A „nagy hírt” nem lehet továbbadni gyászos, szomorú arccal.
Az örvendező kedv megteremtéséhez a legjobb eszköz a baráti légkör, mely azok között alakul ki, akik együtt átélték egy Cursillo kalandját, mely eléri, hogy ismerősök és kívül állók csodálkozva észrevegyék, úgy mint az ősegyházban: „Nézzétek hogy szeretik egymást!”
Cursillista emberekre utalva VI. Pál beszélt a barátság egyesítő erejéről, mely tetszést és kedvet szerez az újonnan megtértek között, feléleszti a képzeletet és megkönnyíti az apostoli küldetés fáradságos munkáját, mely elhívatás önmagától talán sohasem jönne létre. (22) Nem lehet jól megérteni a Mozgalmat ha nem teszünk szert, nem érjük el, nem hozzuk létre annak szerkezeti felépítésében ezt a barátságot, mely kulcsfontosságú. Ezért van az, hogy a barátság nem csak a Cursillo három napjának lényege, hanem az Elő- és Utócursillónak is. A felebaráti szeretet nyilvánvalóvá válik. Ez a kereszténység igazi megélése. A barátságokban látható lesz a szeretet, ezt próbáljuk megvalósítani a lehetőségeinkhez képest.

VI. Pál pápa tanácsolta: „Őrizzük meg az evangelizáció édes örömét, akkor is amikor könnyek között kel vetni a magot… Bárcsak a világ – mely néha gyötrelemmel, olykor reménységgel keres –az Evangélium boldog és sugárzó követei által fogadná be az Örömhírt, akiknek az életén keresztül kisugárzik Jézus Krisztus öröme, és nem szomorú, kedvetlen, türelmetlen vagy aggódó emberek által.” (23)
Kart Adam, akitől már idéztünk a „Hogyan és miért”-ben, a Cursillo születésének idejében így érvelt: „A kereszténység lényegében a Szentlélek érzelmi megnyilatkozása; lényegében a Pünkösd csodája. Ahol nem látszik a Szentlélek kiáradása, ott nem járt még a Vigasztaló.”

10.- PAPSÁG ÉS VILÁGI HÍVEK EGYSÉGE

Ahhoz, hogy az evangelizáció hatásos és Krisztus követésében teljes legyen, egymáshoz közel állókként kell együttműködnie papságnak és világi híveknek. Nem létezik egyik a másik nélkül. Mindenki a maga helyén, betöltve a saját hivatását, zavar nélkül, tökéletes egységben és egymást kiegészítve. Világiasság és egyházi befolyás nélkül kell építeni az Egyház nagy családját, melyet az Úr Jézus megálmodott.
Visszautalhatnánk itt arra, amit II. János Pál mondott a III. Ultreya Világtalálkozón 2002. július 29-én, amikor arra utal, hogy „amit papok és világi hívek csoportja élmény formájában nyújt a Cursillón.” (24)

11.- A MOZGALOM HÁROM SZAKASZA

Nehezen érné el célját a Mozgalom, ha figyelmen kívül hagynánk szakaszait, melyekre tagolódik:
A.) A Cursillo három napja, melyben Isten kegyelmének köszönhetően általában megtörténik az első találkozás Jézus Krisztussal.
B.) Az Előcursillo, melyben nem csak a jelöltek keresése és kiválasztása folyik, hanem az irányító csoport szellemi, lelki és technikai felkészülése, valamint imatámogatás kérése az imahátteret vállaló közösségekhez.
C.) Az Utócursillo, mely az Úrhoz hűségesek támogatásával a “Negyedik Nap” folyamatos, igyekvő munkálkodásából áll.

Az Elő- és Utócursillo szakaszainak hiánya érezhetően megakasztja és lelassítja az első találkozás gyümölcseit.
Más megszűnt és elavult módszerekhez képest a Cursillo fortélya azon alapul, hogy Krisztusban új embereket szerezzen, hogy apostoli buzgósággal befolyásolja őket, azokon keresztül, akik segítenek és működtetik a stratégiát.

II. János Pál megerősíti: “azután, hogy valaki a Cursillo három napja alatt megtapasztalta Isten szeretetének erős hatását, elkezdődik amit „Negyedik Napnak” hívtok, ami gyakorlatilag az egész életre szól. Ezen a hosszú napon, vagyis az élet minden napján hűségesnek és ébernek kell lennetek.” (25)

12.- MEGBÍZOTTAK A CURSILLÓBAN

Szilárd meggyőződés és a mindennapi élet bőséges tapasztalatai bizonyítják, hogy „semmi nem helyettesítheti a Szentlélek diszkrét működését…” (24) Minden evangelizálónak „állandóan segítségül kell hívnia hittel és buzgalommal…, és mélyen Ő általa kell vezettetnie, mert Ő ihleti a terveket, kezdeményezéseket és az evangelizátori működést.” (26) Ebből származik az a parancsoló szükség, hogy minden Cursillót támogasson egy imádkozó közösség, melynek közbenjárása és odaadása bevonja a Cursillón résztvevőkre a Szentlélek kegyelmét. Ez az amit a kezdetektől fogva imaháttérnek nevez a Mozgalom, vagy más helyeken „palancának” hívnak. (Palanca = közbenjárás, védelem, emelőrúd. A fordító megjegyzése.)
Vakmerőség lenne imaháttér-támogatás nélkül megszervezni egy Cursillót. A kezdeti időkből tisztelettel és hálával emlékezünk XII. Piusz pápa személyére, aki közvetlenül az előző években írta meg “Mystici Corporis Christi” Enciklikáját. Ebben kifejti az igazán hatalmas misztériumot, melyről soha nem lehet eleget elmélkedni: hogy sokak megmenekülése, megtérése, üdvössége mások imájától és odaadásától függ. Az imádkozó Egyház minden Cursillo alaptényezője.

13.- A KERYGMA (ISTEN SZAVÁNAK HIRDETÉSE)

Jóllehet a Cursillo kezdeményezői nem “irányítottak”, és talán nem ismerték a „Kerygma” szó jelentését, de kétségtelenül igyekeztek elindítani saját különböző jelentéseiket:
a.) az üzenet hirdetéséért,
b.) az alapok és az “első hirdetés” világos kifejtéséért,
c.) mert evangelizátorai azon fáradoznak, hogy a mai emberhez elvigyék az üzenetet,
d. azért, hogy az üzenetet élménnyekkel adják át, előtérbe helyezve a saját bizonyságtételeket,
e.) az örvendező kedvért amellyel hirdetik Isten szeretének örömhírét az emberek megváltására.
Az igazság, amit a Cursillo hirdet, egy lángra lobbantott, izzó igazság. A Cursillo minden szakasza megköveteli ezt a kerygmatikus jelleget.

14.- BENTLAKÁSOS RENDBEN

A Cursillo megtartásához nagyon célszerű, hogy ne mondjuk, szigorúan szükséges elkülöníteni a jelölteket megszokott életterüktől és bentlakásos formában alkalmas körülményeket teremtve, mely elválasztja őket a világ zajától, meghívni őket egy belső elmélkedésre, nyugodt körülmények között, mely az Úrral való találkozásra viszi őket.

15.- MÁRIÁVAL, AZ EGYHÁZ ÉDESANYJÁVAL EGYÜTT

A Cursillo Krisztus központú jellege nemcsak magában foglalja, hanem igényli is Máriának támogatását és közbenjárását, akit folyamatosan segítségül hívunk, bár a három nap rövidsége miatt nincs külön téma neki szentelve. Nem véletlen, hogy Jézus első csodáját Mária közbenjárására tette.

“Legyen ő a mindig megújuló evangelizáció csillaga. Az Egyház, ebben az esetben a Cursillo Mozgalmon keresztül, engedelmeskedve az Úr küldetésének és telve reménységgel, előmozdítja és megvalósítja az Evangélium hirdetését, mindenek fölött ezekben a nehéz időkben.” (27)

16.- BEFEJEZÉSÜL

Ezek miatt az okok miatt, vagyis az alapítói adomány miatt lehet a Cursillo „Isten által éltetett eszköz az Evangélium hirdetésére a mostani időkben, hogy az emberek megtérjenek, hogy a lelkek megmeneküljenek, és ahova eljut, ott béke legyen és felebaráti szeretet.” (28) Csak így fog beteljesedni VI. Pál reményteli meglátása: „Keresztény Cursillók: ez az a szó, amihez gyümölcsei által hitelesítve tapasztalat társul, meghonosítva sok helyen, mely ma bejárja a világot.” (29)
Megerősítjük II. János Pál bölcs kijelentését, mely szerint „a Mozgalom sajátos jellegzetességei (vagyis karizmájának követelményei) igazából hatásossá és eredményessé akkor lesznek, ha teljességgel megélik és megvalósítják azokat.” (30) Megéri ezt átgondolni és megfontolni.
„A Spanyolországban több mint ötven éve elvetett kis mag a Szentlélek gyümölcseitől gazdag, lombos fává terebélyesedett” (31).

JEGYZETEK
(1) Római Világtalálkozó, 1996. május 28.
(2) II. János Pál, II. Római Nemzeti Ultreya, 1985. április 20.
(3) II. János Pál Rómában, 2002, május 4.
(4) VI. Pál, II. Ultreya Világtalálkozó Mexikó, 1970. május 24.
(5) II. János Pál, Olaszországi III. Nemzeti Ultreya, 1990. november 24.
(6) II. János Pál, Olaszországi I. Nemzeti Ultreya, 1980. április 30.
(7) II. János Pál, Olaszországi III. Nemzeti Ultreya, 1990. november 24.
(8) VI. Pál (E.N., 76)
(9) VI. Pál, az I. Római Ultreya Világtalálkozóra, 1996. május 28.
(10) VI. Pál, Evangelio Nuntiandi (E.N., 75)
(11) VI. Pál, Evangelio Nuntiandi (E.N., 75)
(12) VI. Pál, az I. Római Ultreya Világtalálkozóra, 1996. május 28.
(13) II. János Pál, III. Ultreya Világtalálkozó Olaszországban, 2000. július 29.
(14) II. János Pál, II. Nemzeti Ultreya Rómában, 1985. április 20.
(15) VI. Pál, Olaszországi III. Nemzeti Ultreya, 1990. november 24.
(16) u. a.
(17) u. a.
(18) VI. Pál (E.N., 51)
(19) u. a.
(20) (E.N., 18 és 19)
(21) II. János Pál, III. Ultreya Világtalálkozó Róma, 2000. július 29.
(22) VI. Pál az 1958. február 6-i Általános Audiencián (“L´Observatore Romano”, 68/2/7 cikk)
(23) VI. Pál (E.N., 80)
(24) II. János Pál, Olaszországi III. Nemzeti Ultreya, 1990. november 24.
(25) VI. Pál (E.N., 75)
(26) u. a.
(27) u. a.
(28) II. János Pál, II. Nemzeti Ultreya, Olaszország 1985. április 20.
(29) VI. Pál, az I. Római Ultreya Világtalálkozóra, 1996. május 28.
(30) II. János Pál, II. Nemzeti Ultreya, Olaszország 1985. április 20.
(31) II. János Pál a Keresztény Cursillo Világszervezetének tagjaihoz, Róma, 2002. május 4.