Első alkalommal munkatársként részt venni cursillon egy különleges élmény volt számomra. Elsősorban azért, mert munkatársként a cursillo most nem „csak” egy háromnapos élményt, hanem egy hónapokig tartó közös felkészülést és elmélyülési folyamatot jelentett, ahol a Szentlélek vezetése végig kézzelfoghatóan velünk volt. Ezúton is szeretném kifejezni hálámat és köszönetemet Weisz Dóri rektorunknak és a tapasztalt munkatársaknak, hogy engem mint újoncot annyi szeretettel, nyitottsággal és bizalommal befogadtak és segítettek.
Aztán a készülődés meghitt hónapjai gyorsan elrepültek, és elérkezett a várva-várt novemberi cursillo. Nagy izgalommal és szeretettel pásztáztam végig az arcokat az első délután. Vajon milyen életek vannak az ismeretlen arcok mögött? Milyen reményekkel és terhekkel érkeztek? Meg fogunk-e tudni nyílni egymás előtt? Mi, munkatársak meg tudjuk-e érinteni őket a beszédeinkkel? A sok kérdésemre ismét a Szentlélek megnyugtató sugallata válaszolt – nem kell aggodalmaskodnom, ha átadom magam a vezetésének, jó eszközként szolgálhatok, és minden rendben lesz. És minden rendben is volt: a szívek megnyíltak, a fájdalom és az öröm könnyei kiöntettek, a terhek lerakódtak, a falak leomlottak, a „krokodilok” elkergettettek, a lelkek csigaházaikból kimerészkedtek, a szavak kimondattak, a tanítások befogadtattak, a szemek és az arcok felragyogtak, barátságok megszülettek. Barátságok egymással és legfőképp Krisztussal…
De colores!
Schmitt Petra