Ezen a Cursillón a rektor Eduardo Bonnín volt, a munkatársak José Ferragut és Jaime Riutort, a pap pedig Juan Juliá volt.

A cursillisták: Salvador Escribano, Sebastián Mestre, Antonio Binimelis, Miguel Rigo, Leopoldo Febrer, Bartolomé Obrador, Francisco Oliver, Onofre Arbona, Francisco Grimalt, Damián Bover, Antonio Mesquida, Francisco Estarella, Antonio Obrador és Antonio Mas.

Határtalan öröm annak ünneplése, hogy a Cursillo Mozgalom betöltötte 70. életévét! Ajándék ez az Úr Jézustól!

Mindannyian imádkoztunk, és palánkákat csináltunk, hálát adva az Úrnak a keresztény Cursillo kegyelméért, és azért, hogy 70 éve működik.

A nap folyamán tanúságot tettek a mallorcai cursillisták, és sokan mások, akik eljöttek a világ másik részéről, Chiléből, USA-ból, El Salvadorból, Mexikóból, Olaszországból és Argentínából. Énekeltünk, beszélgettünk, finomakat ettünk…
Micsoda könnyedséggel lehet elmondani a dolgokat, és mégis milyen mélysége van a szavaknak!
Az ünnep csúcspontja az Eucharisztia megünneplése volt, a misét Mallorca püspöke, Xavier Salinas celebrálta a Lluc-i Miasszonyunk bazilikában. A püspök úr nagyon kedves, buzdító szavakkal beszélt hozzánk, amelyek lelkesedéssel és örömmel töltöttek el minket; elmondta, hogy az Egyház mindig számíthatott a cursillistákra, és égetően szüksége van a keresztény Cursillo Mozgalomra továbbra is. Az izgalom a magasra hágott, amikor elmondta, hogy napirenden van Eduardo Bonnín – akit az a megtiszteltetés ért, hogy a Szentlélek őt választotta ki arra a karizmára, hogy a keresztény Cursillót megalapítsa – boldoggá avatásának hivatalos kérelme. Mindenki felállva tapsolt, és együtt énekeltük a De Colorest, a dallammal betöltöttük a bazilika légterét, úgy mint ahogyan a szivárvány ragyog a Lluc-i Szűzanya felett.

19-én vasárnap Cala Figuerába mentünk, oda ahol a történelem első cursillóját tartották meg. A „Mar i Pins” villaépület előtt, amely ma is áll, átéltük az emlékezés szépségét azokra a varázslatos napokra, 1944. augusztus 19–23-a között.
Újra betöltötték a Cala Figuera-i levegőt a De Colores hangjai. Kétség nem fér hozzá: az ünnep De Colores – színes – volt.

Bizonyára el tudjátok képzelni ennek az ünnepnek az örömét, vidámságát! Minden rendkívüli és nagyszerű volt, és ezt az örömöt meg szeretnénk osztani Veletek!
Mert ez az öröm nem fog elmúlni!!!

Kedves magyar cursillisták, egyhangúan HÁLÁT ADUNK az Úrnak értetek, akik az „Ő SZERET TÉGED” örömhírét a keresztény Cursillo mindig megújuló útján hirdetitek!

Barátaim, ez a beszámoló azért oly szűkszavú, mert az ilyen eseményeket, amilyen a cursillo, nem lehet elmesélni, hanem át kell élni.
A keresztény Cursillo kétség nélkül nagy befolyással bíró mozgalom, amely továbbra is felébreszti a keresztény lelkiséget olyan kultúrákban, melyek el akarják felejteni katolikus keresztény gyökereiket. 70 év elteltével is, miután meghódította mind az öt kontinenst, életben van, és a keresztény Cursillo alapító karizmájának lángja élőbb, mint valaha.

Ha „De Colores” módon élünk, akkor férfiakat és nőket „megrészegíthetjük” Krisztussal.

Bárcsak az Úr megengedné, hogy hangja elérjen a különböző környezetekben élő emberekhez, különösen az eltávolodottakhoz a keresztény Cursillo által, és a cursillisták által, akik tanúságot tesznek a saját környezetükben, azon a négyzetméternyi területen, amely az övék!

Magyarországi testvéreim: mindig DE COLORES!

Arsenio Pachon

Eduardo, imádkozz az Atyához értünk!
Különösen Magyarország cursillista közösségéért!


2014. október 29.