Mit is kaptam a három nap alatt? Számos elméleti kérdésre kaptam választ a hittel, a szentmisével, a liturgiával kapcsolatban, illetve az egész hátralévő életemre kiható élményekben volt részem. Megváltozott az istenképem, istenkapcsolatom: eddig Jézus lábainál üldögéltem a ruhája szélét fogva, és már ezt is meghitt közelségnek és ajándéknak éltem meg. A cursillo után rájöttem, hogy Jézus egész testét átölelhetem, magamhoz szoríthatom és testvéremként, legközelebbi jó barátként, sőt, szerelmemként tekinthetek rá. Ez a felismerés számomra nagyon felszabadító és megrendítő.
A másik alapvető fontosságú dolog, amit gyakran hallottam a három nap során: nem kell félned, nem vagy egyedül. Jézus mindig veled van. Azóta valóban semmit sem csinálok egyedül, szinte mindenben kérem Isten jelenlétét, segítségét, kíséretét, áldását, és a dolgaim észrevehetően pozitívan alakulnak.
Azt is a cursillón hallottam Zsolt atya szájából, hogy a boldogság döntés. Nem csak akkor vagyok boldog, ha nem esik az eső, van pénzem, jól tanulnak a gyerekeim, vagy ha nem vesztem össze a férjemmel… Nem. Isten az életem része, tehát boldog vagyok.
A cursillo számomra meghatározó élmény volt, a résztvevőkből áradó elfogadás és szeretet emléke melegséggel tölt el, és végre húsz év után megtapasztalhattam egy olyan gyónásélményt, amire szerintem mindannyian vágyunk: élő, rendkívül személyes, gyógyító és felszabadító volt. Hosszú-hosszú időre vihettem magammal belőle muníciót.
Sok fejlődni-, tanulnivalóm van még a vallás és hitélet számos területén, és ezekhez is lendületet kaptam.
A cursillo utáni hétfőn a sok élménytől, újfajta felismerésektől telve rögtön elindultam volna Compostelába, és a vasárnap esti tanúságtételeket hallgatva biztos vagyok benne, hogy a részt vevők közül többen útra keltek volna velem…

De colores!
Csordásné Kovács Judit