Két évvel ezelőtt is ő hívott Leányfalura, akkor voltam először cursillón, és nagyon megérintett. Végtelennek tűnő boldogság volt a lelkemben, és tudtam, hogy ez nem véletlen. Ott, akkor azt éreztem, hogy megváltozott valami: Isten végtelen szeretete áradt szét bennem, amit azóta is érzek és hordozok. Vágytam arra, hogy újra átéljem ezt.
Most (csendes) munkatársként vettem részt a cursillón, és már a felkészülés ideje alatt megtapasztaltam azt az elfogadó szeretetet, amellyel a munkatársaim ajándékoztak meg. Minden alkalommal egyre közelebb kerültünk egymáshoz, énekeltünk, imádkoztunk, éreztük, hogy köztünk van Jézus. Nagy boldogság volt számomra, hogy az egyik ilyen felkészülési alkalom végén „betoppant” hozzánk Székely János püspök úr Esztergomból, és jelenléte még emelkedettebbé tette közösségünk hangulatát. Püspöki áldásban és egy közös imádságban volt részünk, feledhetetlen élmény volt.
Szeretném néhány élményemet elmesélni. Velünk volt a csodálatos négy napban Herpy György atya, aki végtelen nagy szeretetével és bölcsességével arról beszélt, hogy mennyire fontosak a hit igazságai. Csendes, nyugodt előadása, mint egy kéz, ölelt át bennünket. Átelmélkedtük azt a köztudott, de mégis nehezen felfogható hitigazságot, hogy az ember lelke hallhatatlan, teste pedig feltámad. Beszélt Szent Pál apostolnak a Galatákhoz írt leveléről, melyből a mindennapokban is táplálkozhatunk: „A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség” Gal 5,22. Köszönöm, Gyuri atya!
Rumszauer Miklós atyától a meghitt, csendes elmélkedést, a lélek mélységeinek kutatását tanultam. Elmesélte, hogyan épül fel kegyelmi életünk útja, mennyire fontosak a papok és a hivatásuk. Elmerülhettünk egyéniségünk és szellemünk struktúrájának megismerésében. Láttam őt elérzékenyülni, és megéreztem, mi az a végtelen nagy isteni szeretet. Öröm volt ott lenni és fürdeni a kegyelemben. Köszönöm, Miklós atya!
Erdődi Ferenc atya előadásmódjával és személyiségével nyűgözött le. Egyszerre volt felemelő, érzékeny és tisztalelkű, őszinte egyszerűsége magával ragadott. Megtudhattuk tőle, hogy a világ legnagyobb bűnének a lustaságot tartja, és Isten után a munkában hisz. Azt is elmondta, hogy az éppen zajló előadás közben is jelen van Krisztus, hallgatja, hogy miről beszélünk. Ragyogóak vagyunk és tökéletesek! Kicsordultak a könnyeim, amikor azt suttogta nekünk, hogy mindegy, mekkora bűnt követünk el, Isten akkor is SZERET! Isten mindig szeret bennünket, és a legfontosabbak vagyunk Neki! Buzdított a napi 7 alkalommal végzett imádságra. Megtudtuk azt is, hogy a Jóisten azért ad szenvedéseket az életünkben, mert ezek által tudunk lelkileg építkezni, továbblépni és gazdagodni. Köszönöm, Feri atya!
Nagy öröm volt számomra, hogy három ilyen csodálatos papot küldött nekünk az Úr. A záró mise volt a legcsodálatosabb esemény számomra. Olyan élmény volt, mint amikor Jézus az utolsó vacsorán volt együtt az apostolokkal. Nem tudom szavakba önteni azt a mennyei érzést! Hálás vagyok az Úrnak, hogy ott lehettem.
Csodálatos embereket ismertem meg ezen a hétvégén, akik őszinték, tisztaszívűek, lelkük színes és pompás. A cursillo egyik legfontosabb üzenete számomra, hogy olyannak fogadjam el az embereket, amilyenek. Ne akarjam megváltoztatni, átformálni őket. Úgy kell látnom mindegyiküket, mint Isten egy-egy ajándékát. Éreztem a társaimon, hogy szintén így gondolkodnak ebben a kérdésben. Mély, lélekemelő tanúságtételeket hallottunk, kíméletlen őszinteséggel. A beszélgetések során sikerült feltöltenünk lelki-érzelmi raktárainkat, s ez nagy kegyelem volt számomra.
Köszönöm a munkatársaimnak, hogy bátorítottak, hogy önmagukat adták, hogy felnyitották a szemem, hogy így is lehet cursillós munkatársnak lenni! Köszönöm Istvánnak, SOHA nem fogom elfelejteni, amit általa kaptam a Jóisten adományaként! Fantasztikusak voltatok, fiúk: Attila, Gyuri, Lajos, Tibik, Csomó, Péter, Lacik! Nem tudtam elképzelni, hogy a december óta tartó felkészülés, „faültetés", márciusban, húsvét előtt ekkora boldogságot „gyümölcsözönt" fog hozni! Nagy öröm számomra, hogy mindezt elmondhattam Nektek. Köszönöm!

De Colores!
Jákli Gábor