Megtapasztalni azt az erőt, fenséget, szeretetet, amelyet mi ezen a hétvégén kaptunk, még mindig szinte felfoghatatlan számomra, és azóta is minden nap hálát adok Istennek, hogy ennek részese lehettem. Naponta többször is beugranak, és magam előtt látom azokat a jelenteket és csodákat, amelyek velünk megtörténtek, és ez minden nehézségen átsegít. Ha velem van a cursillón kapott kereszt, csak a kezembe kell fogni, vagy csak gondolnom kell rá, és megnyugszom. Azóta elhiszem és tudom, hogy Ő segít engem át a nehézségeken, és irányítja életemet. Valamelyik nap mondtam feleségemnek, hogy azóta sokkal nyugodtabb vagyok, és könnyebben veszem az élet viharait, és ő is megerősítette azt, hogy ez kívülről is látszik rajtam.
A három nap után sokáig olyan érzésem volt, mintha a Föld fölött járnék, és olyan öröm és boldogság volt a szívemben, hogy szinte sugároztam azt magam körül. Ezt a környezetem is visszaigazolta, és mindenki azzal fogadott, hogy „De megváltoztál! De jól nézel ki!”. Nagy elhatározások is születtek bennem a cursillo hatására, már a következő héten megbeszéltem plébánosunkkal, Schunk János atyával, hogy úgy érzem, eljött az ideje annak, hogy részesüljek a szentgyónás szentségében és ezt követően elsőáldozó is legyek. János atya fel is készített erre, és két héttel a cursillót követően meg is történt az elsőáldozásom, ami óriási élmény volt, és nagyon jól esett, hogy ezen részt vettek cursillós testvéreim is. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki ott volt, vagy imádkozott érettem ezen a napon. Az elsőáldozást követően ott maradtunk a templomban nyolcan-tízen és Magyar Kriszta gitárkíséretével kb. fél órán keresztül énekeltünk és dicsértük az Urat, ami odavonzott más híveket is, és újra rengeteg erőt adott.
Mostanában egyre többször azon gondolkodom, hogy azt az élményt, amit mi kaptunk a három napon, hogyan lehetne minél több emberrel megismertetni, hogy nekik is átalakítsa életüket olyan formán, mint nekem. Ha családommal újra otthon leszünk Magyarországon, feltétlenül szeretném, ha a feleségem és majd, ha már elég idősek lesznek hozzá, a gyerekeim is részt vegyenek a cursillón, hogy még magasabb szinten tudják megélni az Istenhez való viszonyukat.
Azt gondolom, hogy életem egyik nagy fordulópontja volt ez a három nap, és azóta egészen máshogy nézem a világot, és benne magamat, és egészen más céljaim vannak a jövőmmel kapcsolatosan.
Még egyszer szeretnék köszönetet mondani Scharle Andrásnak, aki meghívott erre a csodálatos három napra, az összes szervezőnek, akik áldozatos munkájukkal lehetővé tették ezt a nagyszerű élményt számunkra, és az összes résztvevőnek, akik között és akikkel közösen megélhettük ezt az érzést. Természetesen azoknak is köszönet jár, akik imádkoztak azért, hogy ez a cursillo így sikerüljön, ahogy sikerült. Nagyon jól tették dolgukat! :-)

„Óh bár adna a Gazda patakom
sodrának medret, biztos útakon
vinni tenger felé…”
Babits Mihály

De Colores,
Radzik Károly