Olyan volt veletek lenni – leszámítva, hogy nem volt velem a családom – mintha a mennyben lennék. Igen, ilyennek képzelem, velünk Jézus, kézzelfogható, folyamatos jelenlétben és emberek, akikre egytől egyig a testvéremként tekintek, olyan boldogság, olyan biztonságérzet, amelyet Anyu ölében érezhettem.
Fel is hívtam őt hazafelé, hosszan és sokat meséltem neki, hol voltam, mi történt velem, és a legfontosabb, hogy elmondtam neki, mennyire szeretem őt, és mennyi hála van a szívemben iránta.
Majd hazaérve nyakamba ugrottak az évnyitóról éppen hazafelé tartó gyermekeim, szép ünneplő ruhában, és a párom, ragyogó tekintettel, nagyon csinosan.
Mi kell még? Ők a korona a vasárnapomra. Igazi teljesség, amit éreztem. Este fél kettőig beszélgettünk.
Másnap este finom vacsorával vártam, együtt mindannyian. Nekem ez a harmónia. Minden estére kitaláltam valamit, amivel meglephetem a páromat (János atyának köszönet a tanácsért), segítve őt is, a gyermekeket is a szeptemberi tanévkezdet akadályainak könnyebbé tételében.
A 4. öröknap ötödik estéjén feleségem mosolyogva azt mondta „Neked nagyon jót tett a cursillo. Örülök, hogy ott voltál.”
Szeretném, ha ő is átélhetné ezt a csodát, életem páratlan élménye, hogy ott lehettem.
Más dimenzióból látom a családomat, a barátaimat, a munkatársaimat. Másként tekintek a munkámra, bennem van Jézus és olyan boldoggá, töretlenné, erőssé, bizakodóvá tett. Láttam, hogyan formálja át a Szentlélek a fiúkat, a társaimat. Bizonyosság van bennem. Mint amikor egy rosszul beállított objektíven keresztül nézel homályos, derengő foltokat, majd egy csapásra kristálytisztává, borotvaélessé válik minden. Végre elkezdtem látni.
Csákóy Gyuszi, Dubai Laci, köszönöm, hogy két éven át kitartóan hívtatok.
Neked, Gyuri, pedig köszönöm az emberfeletti munkát. Soha nem felejtem el, amit kaptam tőled és a munkatársaidtól.

Boczkó Zsolt
Szent Tamás-asztal