Természetesen már nyakunkban a cursillós névtáblával.
Szűcs Imre atya a mise végén, a hirdetésben, külön említette a névtáblás cursillósokat.
Így a templomon kívül rekedt, a templom körüli padokat is megtöltő tömegből – köztük voltunk mi is -, ezután, aki nem vette volna észre táblánkat, az is biztos keresett a tekintetével, és megmosolygott. :)
A névtáblákra sokszor hallottam sokféle, olykor rosszalló megjegyzést.
Van, hogy nem szeretjük, ha ránk van írva, kik vagyunk.
De van, amikor számít, ha a nevünkön szólítanak.
A néven szólításban, Homokkomáromban, a cursillót megelőzően is volt már részem.
Pár éve, bár a korhatárt jócskán túlléptem, lányaimmal mégis részt vehettem a Nyolc Boldogság Közösség nyári, THN ifjúsági lelkigyakorlatán.
Résztvevőként itt névkitűzőt kaptunk.
Amikor a mi csoportunk mosogatott, én a szennyes edények fogadásánál szolgáltam.
Igyekeztem minden, edényét visszahozót a kitűzőről leolvasott keresztnevén szólítani:
Köszi Zoli, hogy visszahoztad…; Hogy ízlett az ebéd, Nusi?.. ; Kösz Karcsi, stb.
Örömömre többen vagy helyben, vagy később megjegyezték, hogy milyen jól esett nekik, hogy nevükön szólítottam.
De számomra még mélységesebb, hogy a cursillón az atyák például az áldásnál, vagy áldozásnál is nevünkön tudnak szólítanak.
Persze a Cursillón kívül is van, hogy nevemen szólítva áldozhatok.
Ürömön, ahova havonta egyszer meghívnak az énekkarba gitározni, ha úgy adódik, hogy Komor Pista barátunk is áldoztat, és hozzá lépek, bizonyosan nevemen szólít!
Pár hete hasonló történt Pomázon is.
A vasárnap esti misére Hofher Józsi atya jött helyettesíteni a plébános Feri atyánkat.
Józsi atyával többször voltunk együtt cursillón.
Így talán nem kellett volna meglepődnöm, hogy áldozáskor nevemen szólított.
De ahogy most tette! „Gyurikám,..”
Ahogy ezt mondta, és szemével jelezte, és úgy éreztem szinte minden létező módon ezt sugározta!
Több, mint nevemen szólított. Talán nem is ő szólított.
Igen, bizonyosan, hiszen hirtelen úgy éreztem, hogy ég és föld összeért bennem..
Már nem tudom hogyan kóvályogtam helyemre.
És azóta is visszhangzik bennem: „Gyurikám..."
Megrendítő találkozás volt.
Köszönöm, Józsi atya, és köszönöm Istenem, hogy nevemen szólítasz.
De colores,

Bozi Gyuri


Iz 43.1: „neveden szólítalak: az enyém vagy.”
És nem csak engem! :) Zsolt 147.4: „A csillagokat számon tartja, mindegyiket nevén szólítja.”