Az elején azt mondtam magamnak: ez túl bonyolult nekem, nem értem, hogy fér mindez el Istenben. De hiszek benne, hogy gyermekeként szeret mint az Atya, testvéreként mint Jézus Krisztus és megihlet mint a Szentlélek. De egy lépéssel tovább léphetünk, ha nem annyira Istenre tekintünk, hanem arra, hogy mi rejlik bennünk. Akkor észrevesszük, hogy két vágyunk van. Személyek akarunk lenni, függetlenek és pótolhatatlanok. Nem valaki más másolata, hanem olyan, akit komolyan vesznek csak azért, ami. És jelen van bennünk egy hatalmas vágy hogy közösségben legyünk másokkal. Nehéz mindkettőt megvalósítani, egyszerre személynek lenni és egy közösség részének. Néha afelé hajlunk túlzottan, hogy egyéniségek legyünk. Ha következetesen így élünk, azt gondolhatjuk: én vagyok a törvény egyszemélyben, én határozom meg a normákat. Máskor túlzottan a közösség felé hajlunk. Ha ezt az utat követjük, a közösség fogja meghatározni számunkra szabályokat.

Tehát két vágyat érzünk magunkban: hogy önmagunk legyünk és hogy közösség legyünk. Ha most tudatosítjuk, hogy Isten teremtményei vagyunk, akiket saját a saját képére és hasonlatosságára teremtett, akkor képesek leszünk megérteni, miért tapasztaljuk ezt a két vágyat magunkban. A vágyunk, hogy önmagunk és közösség legyünk, jelzi nekünk a vágyódásunkat, hogy megvalósuljon Isten terve velünk, amelyre megteremtett minket. Élő képmásai lévén az a sorsunk, hogy részt vegyünk az Isteni Háromságban. Istenben elérjük, hogy személyek és közösség legyünk. Tőle jöttünk. Oda akarunk eljutni. És vágyunk erre. Közösségi lények vagyunk, mert Isten közösség. Szeretni akarunk és szeretve akarunk lenni, mert Isten szeretet.

Az ember bűne újra és újra elrontja Isten tervét velünk. Néha elszigetelődünk, máskor tömegként viselkedünk. De Isten nem hagy meg minket az emberségnek ezekben a torzóiban. Isten emberré lett, hogy megkeresse elveszett lányait és fiait, és bevezesse őket az isteni közösségbe.

Ez befolyásolja azt is, hogy hogyan alkotunk emberi közösséget: a házasságban, a demokráciában, az Egyházban. Ahol nem tisztelik a személyek és életmódjuk közötti különbségeket, ott Isten ellenében embertelen körülményeket hoznak létre. És még valami: ha az Ő saját képére lettünk teremtve, akkor nem lehetséges, hogy egyesek egyoldalúan alá legyenek rendelve másoknak. Nem lehetnek egyesek, akik diktálnak és mások, akik csak hallgatnak és engedelmeskednek. Ezt már megtanultuk a Cursillóban is.


Fordította: Szieberth Máté