Kíváncsisággal készültem a találkozóra. Egyetemi, kutatói munkámból kifolyólag is hozzászoktam a nemzetközi közeghez, otthon érzem magam benne, de keresztény közösségben még nem tapasztaltam. Engem is meglepett, hogy milyen lelkesítő, felemelő élmény. És nem elsősorban a mély és Lélekkel telt prédikációk, közös Szentmisék, a lelkesítő és elgondolkodtató beszédek, hanem – ahogy az egy cursillós eseményen “elvárt” – a személyes találkozások miatt. Találkozások szó szerint “vadidegenekkel” akikkel mégis pillanatok alatt barátok vagyunk, mert van egy közös barátunk: Krisztus, aki szintén ott van velünk.

Visszatérve azonban a kronologikus beszámolóhoz: a program csütörtökön este bőséges vacsora után szentmisével kezdődött, melyet Székely János atya vezetésével celebrált a jelenlévő 2 püspök és 6 pap. János atya prédikációja, melynek középpontjában a Cursillo karizmáihoz való ragaszkodás állt, megadta a későbbi beszélgetések alapját. A szentmise után a jelenlévő 11 ország (Anglia, Ausztria, Csehország, Gibraltár, Horvátország, Írország, Magyarország, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország) delegációinak kötetlen, jó hangulatú bemutatkozása következett.

Pénteken vágtunk bele a lényegi programba. A szervezők által meghatározott téma a Cursillóban tapasztalható kegyelem és ajándékok voltak. Ennek keretében minket már hónapokkal korábban az emberi személyről szóló ún. impulzusbeszéd tartására kértek, amely mindjárt az első beszéd volt a programban péntek reggel. Ádámmal két részre osztva írtuk meg és mondtuk el a beszédet, amelyet igyekeztünk személyes példákkal is gazdagítani. A beszédet követően nyelvek szerint (a találkozó “munkanyelvei” az angol, a német és a spanyol voltak) kiscsoportokra oszlottunk, hogy a beszéddel kapcsolatban feltett kérdésekről osszuk meg az élményeinket. Talán itt tapasztaltam a legerősebben, hogy a negyedik örök napot élő, gyakorlott kicsoportozó cursillósok a nyelvi nehézségek ellenére is milyen őszinte légkörben tudnak tanúságot tenni egymásnak a hitükről, életükről. A második impulzusbeszédet egy portugál résztvevő mondta, és a közösségépítésről szólt nagy lelkesedéssel. Közösen ünnepelt szentmise, majd ebéd után délután az afrikai Cursillókról hallottunk egy előadást. Afrikába európaiak (elsősorban gibraltáriak és írek) lelkes és komoly anyagi áldozatot is vállaló munkája eredményeképpen jutott el a Cursillo. Ezek az országok sok nehézséggel küzdenek, és az ottani Cursillo továbbra is európai bábáskodásra szorul, de a beszámoló alapján jelöltekben és lelkesedésben nem szenvednek hiányt. A délután hátralevő része a kötelező hivatalos résszel, a nemzeti titkárságok beszámolóival telt. Vacsora után a szervezők buszos és gyalogos bécsi városnézésre invitáltak minket, amely meglepetésképpen egy grinzingi borozóba torkollott, és a szombat esti cursillós agapékat idéző emelkedett hangulatban ért véget.

A szombati nap délelőttjén újabb két impulzusbeszédet hallgattunk meg. Az elsőt egy német résztvevő tartotta Prófétának lenni címmel. Szándéka szerint a Cursillóban szükséges megújulásról beszélt, de mi inkább úgy éreztük, hogy a német egyház súlyos válságába nyertünk betekintést. Az utolsó beszéd címe Barátság Krisztussal és Krisztusban volt, és gibraltári barátaink tartották, akik földrajzilag és lélekben is igen közel vannak Mallorcához, valamint britebbek az angoloknál és katolikusabbak a spanyoloknál. A délután ismét hivatalos programmal telt: vitákat is kiváltó beszámolót hallgattunk meg az Ideas Fundamentales-szel kapcsolatos előkészítő munkákról, majd az európai titkárság pénzügyeiről. Ezután következett az idei találkozó legfontosabb feladata: a választás. Idén ugyanis nemcsak az európai titkárság feladatát betöltő osztrákok mandátuma jár le, de a jövő évtől a világtitkárság ellátásban is Európa a soros, így erre a feladatra is ki kellett választani egy európai nemzeti titkárságot. Az imával bevezetett választás a szoros eredmény ellenére is gyorsan és zökkenőmentesen bonyolódott le. A világtitkárság ellátására a portugálok nyerték el a megbízást a spanyolokkal szemben, az európai titkárságéra pedig a spanyolok az olaszok előtt. A szombati szentmisét a Cursillo bécsi központjában, a szokásos ultreya résztvevőivel közösen ünnepeltük. Gyuri atya örömmel ismerte fel első cursillója zárójának helyszínét, sőt találkozott egy hölggyel, aki annak idején az első magyarországi cursillókban is közreműködött.

Vasárnap reggel egy cursillós módra korán reggel, éhgyomorra bemutatott szentmisével búcsúztunk új barátainktól. A Szentháromság vasárnapján a horvát Cursillo lelkivezetője, Andrija atya mondott mély és elgondolkodtató szentbeszédet arról, hogy hogyan jelenik meg a Szentháromság Isten képére és hasonlatosságára teremtett emberben egyszerre a vágy az önállóságra és a közösség után, és hogyan oldódik ez a konfliktus harmóniává Istenben élve. (A szentbeszéd részletesen elolvasható itt: http://bpcursillo.hu/index.php?cikk=242). A misét követően hazaindultunk, bennem pedig kavarogtak az élmények, gondolatok, ötletek. Még el fog tartani egy darabig, amíg ezek leülepednek bennem, de az új barátságok gyümölcsei már jelentkeznek: a nemzetközi közösségi levelek emlékekkel és személyes kapcsolatokkal teltek meg, sőt meghívásomra egy kis horvát csapat eljön a homokkomáromi férfi cursillo zárójára. A legfontosabb tanulság pedig szintén megfogalmazódott már bennem: kívánom, hogy minél több cursillós testvérem merítkezhessen meg egy ilyen találkozó nemzetközi közegében, hogy megtapasztalja a Krisztusban élő barátság nyelvi korlátokon és országhatárokon átívelő erejét!

De colores!
Szieberth Máté
nemzetközi felelős