Tulajdonképpen kétszer annyian voltunk, mint amenyi ezen a felvételen látszik, mert az
csak a foglalt hellyel rendelkezőket mutatja.
Igazi “de colores” ünnep volt: a világ minden részéről érkeztek mindenféle korú és kultúrájú emberek. Annyian, de annyian voltunk! Mindenkinek ragyogott az arca. A metro annyira tömött volt, hogy az állomásokon már nem lehetett beszállni, az emberek mégis örültek. Cuatro Vientosban, az esemény helyszínén, már a Vigilia kezdete előtt 4 órával megtelt a tér. Aki nem fért el, letáborozott a szomszédos területen. Senki sem zúgolódott, az emberek türelmes magatarása miatt a rendőröknek nem akadt dolguk.
Az Úr Jézus hitének ünnepe volt ez.
Rengeteg fiatal ember, mindenki ugyanabban a hitben. Mindannyiuk arcán ugyanaz az öröm, az utcákon, a tereken mindenki ugyanezt kiabálta: “Jézus Krisztus, Jézus Krisztus.” Incidens nem történt, semmilyen támadás nem érte sem az egyházat, sem a pápát, sem a fiatalokat. Egyhangúan mindeki azt kiáltotta:
“Jézus Krisztus (taps), Jézus Krisztus (taps)”
“Ez a Pápa ifjúsága (taps.)”
Jelen voltál, mert szívünkben magnkkkal vittünk!

Arsenio Pachón