A találkozón 17 országból (többek között Argentína, Ausztrália, Ausztria, Brazília, Chile, Egyesült Államok, Franciaország, Írország, Kanada, Kolumbia, Mexikó, Olaszország stb.) kb. 180 cursillo-s vezető volt jelen. Jelen voltak a cursillo mozgalom nemzetközi titkárságának képviselői is. A találkozó Palma de Mallorca városában, abban a templomban kezdődött, ahol Eduardo Bonnín sírja található. Másnap pedig meglátogattuk a cursillo születésének legfontosabb helyszíneit: Cala Figuera-t, San Honorato és Lluc kolostorait. Ezután három napon át a cursillo alapító karizmájával, eredeti szellemiségével ismerkedtünk. Ebben sok olyan ember volt a segítségünkre, akik a kezdetektől szemtanúi voltak a cursillo születésének (pl. Bartolomé Arrom, Jaimé Galmes, Guillermo Estraellas). Nehéz leírni is, amit például akkor éltünk át, amikor a 81 éves Jaimé Galmes a maga tanúságtételét elmondta arról, hogy mit jelent Krisztusban élni és az ő tanújává válni. Szinte felemelkedett az a kicsi, sovány ember a lelkesedéstől, az örömtől, a tisztaságtól, ami belőle sugárzott. A beszédében kissé elakadva a vége felé ezt mondta: ’Ezt nem is tudom elmondani, remélem látszik…’ Látszott! Hatalmas élmény volt érezni a cursillo eredeti forrásának tisztaságát, erejét, ezeket az egyszerű, szent, derűs és élettel teli idős embereket, akiket egészen betölt az evangélium ereje.
A Cala Figuera-i beszélgetések célja az, hogy a cursillo mozgalom vezetőit mélyebben megismertesse az alapító karizmával, a cursillo eredeti, hiteles szellemiségével. A forrásokhoz mentünk, hogy onnan merítsük a cursillo eredeti szellemiségét. Ezt a célt szolgálta az eredeti helyszínek meglátogatása is.
A nemzetközi cursillo mozgalomban számos olyan jelenség, törekvés is megjelent, amelyik az eredeti karizmától kisebb-nagyobb mértékben eltér. Számos ország például a vegyes (férfiaknak és nőknek együtt tartott) cursillókat propagálja (pl. Spanyolország, az Egyesült Államok néhány titkársága), ami azonban veszélyezteti, sok esetben lehetetlenné teszi azt a fokú őszinteséget, Krisztusra figyelést, amit a cursillo 3 napja adni akar. Másutt bevezettek 2 napos, sőt 1 napos cursillókat is, vagy sajátos tematikájú cursillókat gimnazistáknak, fiataloknak stb. Ezek lehetnek szép és hasznos kezdeményezések, de nem cursillo-k. Sok helyen félreértik azt, amit a cursillo a barátságról mond, és a barátkozást missziós eszköznek tekintik. A barátság, ha igazi, nem valamilyen hátsó szándékkal történik, hanem a másik személy iránti őszinte szeretetből, tiszteletből, érdeklődésből fakad. Végül sok helyen mutatkozik a cursillo klerikalizálódásának jelensége is. A ’környezetet’ egyes helyeken azonosítják a plébániával, az egyházi szolgálatokkal. Eredetileg a környezet nem a plébániai közeget, hanem a világot jelentette: a munkahelyet, a focipályát, a szórakozóhelyeket. A cursillo egyik legfőbb célja pontosan az eltávolodottaknak elvinni az evangélium örömhírét: hogy Krisztus őket személyesen végtelenül szereti. Más helyeken az ultreya klerikalizálódása figyelhető meg: az ultreya egy közösen meghallgatott papi elmélkedéssé szegényedik. Eredetileg ezzel szemben az ultreya a kiscsoportok találkozása, egy papi elmélkedés, és személyes tanúságtételek megosztása volt. Sok esetben a beszédek, rollo-k alapszövegében, tematikájában is megjelennek ezek a félreértelmezések. Így például a ’Laikus az Egyházban’ vagy még helyesebben ’Laikus a világban’ című beszéd új címe ez lesz: ’Egyház’. Más helyeken nagyon háttérbe szorult a beszédek személyes tanúságtétel jellege, szinte felolvasássá silányult. A cursillo-s beszéd, a mellett, hogy tanítást ad át, a munkatárs személyes életének őszinte, mély tanúságtételét is tartalmazza.
Ezek azok az eredeti szellemiségtől való eltérések, amelyek a cursillo mozgalmat veszélyeztetik. Ezért olyan fontos az eredeti forrásokhoz való visszatérés. Maga Boldog II. János Pál pápa hangsúlyozta több alkalommal a mozgalmaknak mondott beszédeiben, hogy az alapító karizmát, amelyet egy-egy mozgalom alapítója egy adott történelmi helyzetben a Szentlélek által kapott, ezt az eredeti karizmát őrizzék meg hűségesen. Az egyházi hierarchia nem rendelkezhet kénye-kedve szerint ezekkel a Szentlélek által adott karizmákkal. A hierarchia feladata az őrködés a karizmák fölött, hogy tévútra ne menjenek, a karizmák viszont segítik a hierarchiát, hogy meg ne kövesedjen. A hierarchia nem alakíthatja át tetszése szerint ezeket a Szentlélek által adott ajándékokat.
A cursillo mozgalom alapító karizmája az 1940-es években öltött testet elsősorban Eduardo Bonnín, és másodsorban néhány vele együttműködő világi és pap lelkében. Bonnínra mélyen hatott a vallásos gyermekkora, annak megértése, hogy Isten végtelenül és személyesen szeret minden embert. Döntően hatnak rá a katonaévek, amikor átéli, hogy a katonatársai mennyire őszinték, bajtársiasak. Megszületik benne a vágy, hogy ehhez hasonló fiatalembereknek tudja elvinni az örömhírt. Meghatározó Bonnín életében XII. Pius pápa 1940. febr. 6-án papokhoz intézett beszéde, amikor a pápa arról szólt, hogy az egyháztól messze került, az eltávolodott emberekhez kell elvinni az evangéliumot. Ennek a beszédnek az ihletésére írja meg 1943-ban ’A Környezet tanulmányozása’ című írását, amely a cursillo alapgondolatait legelőször foglalja össze. Ezekből a lelki indíttatásokból születik meg az első Bonnín által megálmodott 3 napos cursillo 1944. aug. 19-22 között Cala Figuera-ban, és aztán még öt ilyen cursillo 1948-ig. Az első cursillo-kon részt vett fiatalokból kiscsoportok születtek. Eduardo Bonnín például több mint 50 éven át gyakorlatilag ugyanazokkal a barátaival járt össze hetente kiscsoportba! 1949-ben a San Honorato kolostorban tartanak cursillo-t, amelyről Hervás püspök (Mallorca akkori püspöke) is értesül, és az áldását adja rá. Ezen a cursillo-n az első este részt vett Juan Capó atya is, aki az esti elmélkedéseket tartotta. A záró ünnepségen pedig Hervás püspök képviseletében jelen volt Sebastián Gayá atya. Ezek azért lényeges adatok, hogy világosan látható legyen: a cursillo lényege már megvolt, megszületett 1944 és 1948 között.
Később a cursillo-t támadások is érték. Egyesek túl lelkesnek, túlzónak találták a cursillistákat. Másokat zavart a laikusok ennyire aktív, vezető szerepe. 1956-ban egy évre be is tiltották a mozgalmat. Hervás püspök később, mint Ciudad Real püspöke, az egyházmegyéje számára lelkipásztori eszközzé tette a cursillo-t. Egy levelében (1964. ápr. 6) kérte is Bonnín-t, hogy ne engedje magát a cursillo alapítójának mondani, hiszen az alapítók mások is voltak (Sebastián Gayá, Juan Capó, Hervás). Bonnín azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a cursillo alapjai korábban születtek, az ő és néhány társa (José Ferragut, Jaimé Riutort, Guillermo Estraellas, stb.) szívében. Sajnos aztán a klerikális szemlélet az Ideas Fundamentales 1990-es szövegében is megjelent. Ezt az 1990-es újrafogalmazást főként a Venezulea-i titkárság, és annak vezetője, Cesáreo Gil atya irányította, akinek a szemlélete nagyon dominánsan bekerült a végső szövegbe.
A Cala Figuera-i beszélgetések célja tehát az, hogy a cursillo mozgalom egészével jobban megismertesse a cursillo eredeti karizmáját, azt megtisztítsa az esetleges torzulásoktól. A cursillo mozgalom előtt álló nagy feladat az, hogy világosan megfogalmazza az alapító karizma megváltoztathatatlan lényegét, és azt is, amiben a cursillo az egyes országok kultúrájához, az újabb korok nyelvezetéhez alakítható. A cursillo nemzetközi titkársága (OMCC) pontosan ezt a munkát kezdte el, amikor kiadta a Study of the Charism (2010) című nagyszerű összefoglalást a cursillo lényegéről, születéséről. A még nagyobb feladat pedig ezt az eredeti, friss karizmát kibontakoztatni az életünkben, a kiscsoportjainkban.
A Mallorca-i találkozóról hazahoztam azokat a beszédvázlatokat, amelyeket Eduardo Bonnín 1957-ben Texas-ba (Waco-ba) küldött (addig ugyanis le se írták a vázlatokat). Ugyancsak megkaptam azoknak a beszédvázlatoknak a szövegét, amelyeket Eduardo néhány társával együtt a halála előtt nem sokkal (2007-ben) elkészített. Ezekben az új vázlatokban néhány régiesnek, furcsának tűnő fogalmat (pl. a háborús jellegű hasonlatokat: stratégia, felderítés stb.) kicserélték, újrafogalmazták. A magyar titkárság feladata lesz majd ezekből a forrásokból egy magyar kiadást is összeállítani.

De colores! Székely János atya