Nagyon szeretem a papokat, elmondok egy bizonyságot. Egész életemben pap szerettem volna lenni, még akkor is, amikor házas lettem. Ez addig tartott bennem, amíg megértettem a cursillót, de csak addig. Amikor megértettem, hogy mi a cursillo és hogyan működik az apostoli tevékenység, akkor értettem meg, hogy nem szükséges, hogy mindenképpen pap legyek. Hét évig jártam a szemináriumba, onnan kidobtak. 12 éves koromba kerültem a szemináriumba és amikor onnan kikerültem, 19 éves voltam. Nem a magam akaratából jöttem el onnan, hanem kitettek. Miért is tettek ki? Nyáron fociztam a falubeli fiúkkal és délután hiányoztam a Rózsafüzér imádságról. Erre a pap írt a püspöknek egy levelet, amiben azt írta, hogy én jobban szeretem a futballt, mint a vallásos cselekedeteket. A püspök írt nekem egy levelet, melyben megkért, hogy ne jöjjek ide egy évig. Utána visszajöhetek. Istentől volt ez a dolog. Az Úristen tudta, hogy nem pap kell legyek. Nem lettem volna jó pap. Akkor engem jobban érdekelt a futball, ezért ezt az Úr tette így.
Az apostol egy küldött. Pál apostol ezt a világi hívőkre alkalmazza, azt mondja, hogy van olyan apostol, aki imádkozik és van, aki áldozatokat hoz. Van, aki saját magát kötelezi el valamire, ezek mi vagyunk. Ahová az Úr helyezett minket, ott kell apostoloknak lennünk. A mi apostoli munkánk egyetemes. Ahhoz a négyzetméterhez, amiről már beszéltem, szól a mi küldetésünk – ott kell meggyújtanunk a gyertyát. Arra viszont vigyázzunk, hogy a gyertyánkkal másokat meg ne égessünk, pl. azt, aki mellettünk van.
A kereszténység gyors elterjedése a pogány világban hogyan is történhetett? Turistaként mentek Rómába a pogányok. Sokfelől, lassan, keresve. Az apostolokat pedig Jézus Krisztus küldte. Mi, mostani világi hívők pedig az apostolok utódai vagyunk. A világi hívők előbb voltak apostolok, mint a papok. Az első világi hívők, akik 45-ben már Antióchiában beszéltek Jézusról, világi hívők voltak. Az Apostolok cselekedeteiben olvashatjuk, hogy az apostoli tevékenységet a világi hívek kezdték. Rómába a kereszténység úgy érkezett, hogy turistaként vitték. Amikor Péter megérkezik Rómába, már egy pár keresztény előkészítette a terepet, többen beszéltek előtte Jézusról. Ez számunkra azt jelenti, hogy Krisztus apostoli küldetést ad nekünk is. Mindazoknak adja, akik meg vannak keresztelve. A cursillónak egészen speciális apostoli küldetése van. A mi apostoli munkánk nem egy szeszély, ez egy kötelesség. Az a kötelességünk, ami kereszténységünkből fakad. Tudnunk kell, hogy mi részei vagyunk a Misztikus Testnek. Jézus Krisztus megkérdezi: szeretsz te engem? Nekünk meg kell menteni a lelkünket az utolsó ítéletre. Ezt úgy tudjuk tenni, hogy szeretjük barátainkat. Figyeljünk arra, hogy semmi ne térítsen el Isten kegyelmétől. Apostolkodnunk kell a környezetünkben is. Az Úr mondja, hogy menjetek el a szőlőmbe. A társadalom, amiben élünk, nagyon üres. Pál azt mondja, hogy a társadalom üres Krisztus nélkül, ez már akkor is így volt. A társadalmakban van egy erkölcsi érzéketlenség, az értékek megrothadása, korrupció. XI. Piusz pápa mondja: „A laikusok együttműködése a kezdetekből fogva szükséges.” Ez szükséges ma is, ugyanolyan mértékben, ahogy 1910-ben szükséges volt, amikor ez elhangzott.
Néri Szent Fülöp olyan apostol volt, aki először misszionáriusnak akart menni Indiába. Mielőtt elindult volna, beszélni akart erről barátjával, aki egy ciszterci szerzetes volt. Tisztázni szerette volna, hogy mit is akar tőle az Isten. Ez a szerzetes meghallgatta, és azt mondta: Fülöp, a te Indiád Rómában van. A ti Indiátok itt van Magyarországon!
Fegyvereink: 1./ Imádság, 2./ Imádság, 3./ Imádság. Beszélni Istennek az emberről, mielőtt beszéltem volna az embernek Istenről. Először Istennek mutatom be azokat az embereket, akiket hozzá szeretnék vinni, majd csak ezután beszélek ezeknek az embereknek az Istenről.
Egy példát mondok: amikor megyünk autóval az úton és valaki nagy sebességgel elhúz mellettem és bevág, az emberek legtöbbje jót káromkodik, és nem történik semmi. Ha jól odamondom, nem visszük előre a dolgot. Lehet, hogy az, aki minket megelőzött azt mondja, jé, ez az ember nem szidott engem és nem dudált rám. Erre emlékezni fog és legközelebb ő sem káromkodik. Ez a mi példánk. Mindent a legegyszerűbb módon tegyünk, és ne prédikáljunk. Az a papok dolga. Tegyük bele a mondatainkba a szeretetet és a kedvességet. Milyen taktikánk legyen? Éljünk úgy, hogy kérdezzenek tőlünk. Soha ne mondjuk erővel, hogy ennek vagy annak így és így kell lennie, mert lehet, hogy számára nem az lesz a jó. Olyan formában kezdjünk egy beszélgetést, ami megfelel a másiknak, majd oda érkezzünk el a beszélgetésbe, ahová mi szeretnénk. Ébresszünk éhséget és kíváncsiságot a másikba. Vajon miért ment az Úr a kúthoz? Odament, mert ott volt a számáriai asszony, megteremtette azt a helyzetet, hogy tudjon beszélni a vízről, az Élő Vízről. Nem az Úrnak volt szüksége erre a beszélgetésre. Tudjunk várni, nem kell nekünk egyből a gyümölcsöt leszakítani. Jézus beszélt a búza között kinőtt a konkolyról. Ne tépjük ki a konkolyt. Az Úr azt mondta: hagyjátok, hogy együtt növekedjenek.
Nikodémus beszélni akart Jézussal, de félt a farizeustársaitól. Kérte, hogy majd este, éjszaka beszélhessen Jézussal. Jó, akkor éjszaka. Jézus megértette, hogy ha éjszaka nem ad alkalmat a találkozásra, akkor esetleg nappal nem jön. Nikodémus gyáva volt, szégyellte Jézust a társai előtt. Jézus vállalta, hogy nem pihen éjszaka, inkább beszélt Nikodémussal, mintsem elveszítse őt.
Az ima a legfontosabb! Kitartás! Ne gondoljátok, hogy eljön az a pillanat, amikor ki lesz húzva a konkoly. A mi feladatunk csak az ültetés. És gyújtsuk meg a gyertyánkat, mindannyian. Az én gyertyám sokszor kialszik. Álhatatlan vagyok. Annak ellenére, hogy az Úr sok jót ad nekem, mégis álhatatlan vagyok. Tehetnék szélfogókat, de nem teszem. Büszke vagyok. Isten mégis gondoskodik róla, hogy visszagyújtódjon a gyertyám. Én jó munkatárs vagyok, mert ezerszer elesek, de olyan nagy a vágyakozás az Úr felé, hogy ezeregyedszer is felállok. De colores!