Az egész mozgalomról fogok beszélni. Az iskola, a munkatársak iskolája magában foglalja az egész cursillót. Ott lebeg a cursillo fölött, ott van a cursillo összes eleme és felépítése fölött. A cursillo egyben a munkatársak iskolája.
A cursillo mozgalom egy módszer, hogy felélesszük a keresztény életet. Világosan kell látnunk, hogy a cursillo nem „egyetlen” mozgalom, hogy elérkezzünk Krisztushoz, hanem csak egy a sok létező mozgalom között. A cursillo nem az egyetlen Istenhez vezető út, hanem egy út a sok közül. Rómában a Világiak Tanácsa összejövetelén több mint száz mozgalmat vettek számba a jelenleg létező mozgalmak közül az Egyházban. Mindegyik mozgalom nagyszerű és kiváló, attól a pillanattól kezdve, hogy beszél Krisztusról. Akármilyen formában is jelenjen meg benne Krisztus, ettől már rendkívüli.
A cursillo mozgalom számomra a legjobb mozgalom, melyben Krisztushoz közelebb kerülhetek. Azért mondom, mert mindannyian, akik részesei vagyunk ennek a mozgalomnak, cursillisták vagyunk. De nem minden cursillót végzett vesz részt a munkatársak iskolájában. A 4. nap nagyon fontos minden cursillót végzett életében. Nem együgyűség, amit mondok, azt akarom, hogy lássátok, hogy az iskola jelen van a mozgalom minden lépésében.
A cursillo, ha befejeződik a három nap a záróval, ne csak ennyi legyen. A cursillo felajánlja nekünk a lehetőséget, hogy elkezdjük a 4. napot. A 4. nap két nagyon fontos eleme a kiscsoportok és az ultreya. Nem csak nagyon fontos, de teljes egészében szükséges is, hogy a cursillo szelleme szerint alakítsuk tovább az életünket. Ezt élteti a kiscsoportok összejövetele és az ultreya. A kiscsoportok és az ultreya fogja éltetni a munkatársak iskoláját is. A munkatársak iskolája elnevezés nem hangzik elég jól spanyolul, ui. vezetőt jelent. A lelki életben ez a szó, hogy vezető, nem hangzik jól, de ahogy az előbb említettem, a cursillóban a cursillisták, akik a vezetők iskolájában vannak, nagyobb figyelmet szentelnek a cursillónak, ezért ők vezetők.
A munkatársak iskolája az az emelő, amely mozgatja az egész cursillót, de ez az emelő ugyanakkor mozgatja az egész világot is.
A cursillo egy olyan esetről szól, mint amely Szent Pállal történt a damaszkuszi úton, amikor leesett a lóról. Mit látunk itt: 1/ Isten szeretete, 2/ szabadság, 3/ környezet. Isten szeretete minden mozgalomnak az alapja. Mindegyik mozgalomnak megvan a saját látásmódja Isten szeretetéről. Isten szeretete már a világ teremtése óta létezett. Ez a mi vallásunknak a lényege. Sajnos, mi emberek elfelejtkeztünk az Isten szeretetéről, annak ellenére, hogy Isten annyi ajándékot ad és folytonosan ajándékoz, mint pl. a teremtés, a szivárvány, a tízparancsolat, a manna. Ennek ellenére az emberek állandóan maguk felé fordulnak, önzőek. Az aranyborjú példája is mutatja, hogy mindig kételkedünk Istenben, amikor nem látható. 4000 évvel Krisztus előtt az emberek, akik Istenhez fordultak, félelemmel tették, féltek Istentől, ezért csináltak külső áldozatokat, hogy kifejezzék hálájukat Istennek. Jézus eljött, emberré lett és megváltoztatta az összes értéket. Csak egy szót mond nekünk: szeretlek. Isten a Szeretet. Ez Jézus Krisztus üzenete. És ez a szó összefoglalja, hogy Isten szereti az embereket. Nézzük a szamaritánus példabeszédet: Jézus Krisztus azt kérdezi, hogy ki az én felebarátom? Megkérdezte, hogy mit gondolsz, ki a felebarát? Ki tett jót? Te is tégy jót, ezt üzeni Jézus nekünk. Pált Jézus megkérdezi: miért üldözöl engem? Jézus azonosul az emberi személyekkel, akiket te, Pál üldözöl. Ez legyen akármelyikünk, Jézus azonosul velünk. Mindannyian Krisztuséi vagyunk úgy, ahogy vagyunk.
Amikor az irgalmas Atya meglátja a hazatérő tékozló fiút, nem kérdezi tőle, hogy mit csináltál a pénzzel, mit tettél a saját testeddel, hogy megmosakodtál-e? Nem, egyszerűen átöleli úgy, ahogy van. Nagy örömmel mondja, hogy most csináljunk egy nagy ünnepet. Ezt tanítja nekünk is Jézus. Ez az Atya szeretete.
Lássuk meg, ahogy az Atya fogadja az eltévedt fiát. Eduardo (Bonnin) nem talált ki semmi újat, csak kiemeli a valóságból azt, ami addig el volt rejtve. Olyan, hogy tudom, hogy a föld alatt olaj van, de semmi nem beszél arról, hogy ott nyissak egy kutat. Eduardo ki akarta nyitni ezt a kutat, Isten szeretete, ami el van födve, ezt emeljük ki. Amit elfedtünk, azért kérjünk bocsánatot, ezt tudjuk megtenni. Ez a cursillo mentalitásának, elgondolásának a lényege. Ez a cursillo legalapvetőbb, leglényegesebb része egy ember életében. Nincs szüksége tanulmányokra, csak arra van szüksége, hogy menjen előre az életben Isten felé. Tudva azt, hogy Isten szeret engem, akármit is csinálok, mindig vissza tudok térni Istenhez, mert Ő engem vár és átölel. Tudnom kell, hogy Isten mindig megbocsát nekem. Biztosan kell tudnom, hogy Isten nekem megbocsát. Ettől azonban nem szabad azt mondanom és gondolnom, hogy én úgy élem az életem, ahogy akarom. Vállalnom kell, ha bűnt követtem el, ha elestem. Ez az alapvető magatartása a keresztényeknek, és ez a legfőbb alapja a cursillónak is. Ez a szabadság.
Eduardo felfedezi a szabadságot életének két pillanatában.
• 18 éves koráig mindig találkozik három baráttal, megosztják egymással az életük eseményeit, az olvasott könyveket, melyeket megbeszélnek. 1935-ben találtak egy 100 pesetás bankjegyet. Akkor a 100 peseta nagy pénz volt, mostani értéke kb. 500 euro. A bankjegyet elvitték az elveszett tárgyak hivatalába. Eltelt egy év, a hivatal írt Eduardonak egy levelet, hogy jöhet a pénzért, mert senki sem érdeklődött az elveszett pénz után. Elmentek a pénzért és vettek belőle maguknak könyveket. Ami megmaradt, azt elvitték egy jótékonysági intézménynek. A négy barát együttesen ebben egyezett meg.
• A második mozzanat: Eduardo életében azok a fiatalok, akikkel a katonai szolgálata alatt találkozott, pont az ellenkező magatartást tanúsították, mint amelyet a barátaiban korábban megtapasztalt. Eduardo mégis felfedezett valamilyen speciális értéke ezekben a fiatalokban; őszinteség, barátság, kölcsönös bizalom. Ezekben a beszélgetésekben elmondták, hogy miket követtek el például a múlt héten: szex, italozás, stb. Eduardo ekkor kezdte el a kiscsoportos összejöveteleken a beszélgetéseket elmélyíteni. Azt mondta: ha bennünk, keresztényekben meglenne az az őszinteség, ami ezekben a fiatalokban, ha mi képesek lennénk elmondani, hogy én hogyan megyek a misére, hogyan hiszek az Istenben, hogyan imádkozom. Azt mondja, hogy ha mi képesek lennénk arra, amit ezek a fiatalok elmondanak a saját tetteikről, akkor a világ Krisztushoz fordulna.

Ez történik ma is. Mi is így vagyunk, mi is félünk Istenről beszélni az embereknek az utcán. Eduardo „vad őszinteség”-nek hívta ezeknek a fiataloknak a kifejezési módját. Nekünk ugyanezzel a vad őszinteséggel kellene gyakorolnunk kapcsolatunkat Krisztussal.
Nagyon lényeges alapja annak, hogy a cursillo mozgalom igazán megszülessen: ez a környezet. XII. Piusz 1940. február 6-án Rómában elhangzott beszédében elmondta, hogy vannak elveszett juhok, amelyekre különösen figyelnünk kell. Kiemelem, hogy világosan lássuk: a cursillo mozgalom olyan környezet számára született, amelyek a plébániákhoz tartoznak, de nem vesznek részt a plébániák életében. Ez nem jelenti azt, hogy nekünk nem kell részt vennünk a plébániák munkájában. Mint katolikus keresztények, nekünk ott kell lenni a plébániákon és ott közre kell működnünk a munkában. De nem ez a cursillo célja. A cursillo arra való, hogy segítse a papokat azokkal a személyekkel kapcsolatban, akik soha nem mennek a plébániákra. Ezek azok a helyek, ahová a pap nem tud elmenni, mert a papoknak ott van a saját munkája a plébánia központjában. A pap azonban nem jön el az én házamba és nem megy el egy bálra és nincs ott az én munkahelyemen, ahol mi ott vagyunk. Itt van az én apostoli munkám! Mindez kapcsolatban áll a munkatársak iskolájával is.

A cursillo három napja rá van irányítva három találkozásra: 1./ találkozás saját magunkkal, 2./ találkozás Krisztussal és 3./ találkozás a közösséggel. Mindezek által érezzük meg és éreztessük meg azt a belső tapasztalatot, hogy Isten szeret engem.
Nagyon fontos küldetésünk, amit Kalkuttai Teréz anya mondott: semmit nem tudna anélkül tenni, ha nem tudná, hogy őt az Isten szereti. Eduardo szintén ezt mondta, hogyha nem tudná, hogy őt az Isten szereti, semmit sem tenne. A cursillo feladata, hogy megéreztesse ezt a belső, mély tapasztalást, hogy Isten szeret engem, és mint kereszténynek meg legyen az az apostoli érdeklődésem és buzgóságom, hogy közöljem ezt a nagy újdonságot az emberek nagy részével, élő szeretettel az eltávolodottaknak is. Szabadságom három szóban foglalható össze:
• Krisztus,
• személy és
• szabadság.
Ez az a három szó, amely meghatározza a cursillo összes részét.
Amikor befejeződik a cursillo három napja, elkezdődik a 4. nap. Vissza kell térnünk ahhoz, amit három nappal korábban otthagytunk. Amikor én befejeztem a cursillómat, a következő napon ugyanazzal a munkával találkoztam, mint ami korábban volt. Minden úgy maradt, mint amikor elmentem a cursillóra. Akkor mi történt? Ha találkoztam a cursillóban magammal, Krisztussal és az embertársaimmal, akkor új szemeket kapok. A világ ugyanolyan, de én már nem vagyok ugyanolyan. A cursillo után új szemekkel látom ugyanazokat a dolgokat. A cursillo azt éri el, hogy provokál, megteszi, hogy éhezzünk az embertársainkra. A többiekben, akik látnak engem, merüljön fel a kérdés: mi történt ezzel az emberrel? Nem történt más, mint megértettük, hogy mi a szabadság. Mindezekről beszélnek azok, akik befejezték a 3 napos cursillót. Ez nagyon fontos és mindenkinek a saját szabadsága. Ez ahhoz hasonló, amit olvasunk az Evangéliumban, hogy amikor Jézus feltámasztotta Lázárt, akkor azt mondta, hogy hagyjátok, hogy szabadon elmenjen. Nem mutat semmi utat Lázárnak, hagyjátok, hadd menjen. Amikor valaki kijön a cursillóból, szükséges, hogy tiszteljük az ő szabadságát, ne gyakoroljunk nyomást rá (például, hogy olyan legyen, mint amit én elgondoltam róla). Nem kell őt megterhelni azzal, hogy el kell mennie a misére, hogy Rózsafüzért kell imádkoznia, stb., de azt lássa, hogy mi misére járunk, felmerüljön benne a vágy, hogy ő is eljöjjön. Mi nem hánytorgathatjuk fel azt, hogy valamit rosszul tettek – nekik kell látniuk azt, hogy mi meg tudunk bocsátani.
Kétségtelenül segítenünk kell ezt a személyt: segítsük, de csak óvatosan. Ne úgy beszéljünk, mint a papok szoktak, mert mind azt fogja válaszolni, hogy ezt én így nem tudom. Ha úgy fordulunk hozzá, hogy hasonlóak vagyunk, mit teszünk mi a szabadságunkkal, akkor követni fog minket.
Ott, ahol élek, az egy négyzetméter, melynek a közepén van egy gyertya, amely én vagyok. Ha ez a gyertya meg van gyújtva Krisztussal, látni fogják a mellettünk elmenők ezt a fényt. Úgy fogják érezni, hogy közel vannak hozzánk, a mi fényünk őket is megvilágosítja. Ez minden cursillista feladata. Akkor a másik igyekezni fog, hogy a saját gyertyáját is égve tartsa, főleg azzal, hogy én a saját gyertyám világával is segítem.
Én meg vagyok gyújtva Krisztus által, világosítsam meg a másikat, ez érvényes minden cursillistára, de különösen érvényes a munkatársakra. Tartsuk szem előtt, hogy mindannyian szolgálunk! Senki nem való mindenre, de mindenki való valamire. Ez olyan, mint egy nagy épület: legyen földtulajdonos, akié a telek, legyen építész, aki megtervezi az épületet, szükséges egy építési vállalkozó, aki végig vezeti, ellenőrzi a munkákat, a különböző feladatokat. Szükség van még az épület elkészítéséhez az egyszerű munkásokra is, akik lerakják a téglákat, odahozzák a különböző építési anyagokat, keverik a cementet. Mi a fontos, mit gondoltok? A telek tulajdonosa, az építész, vagy a munkás, aki a cementet hozza? Pont olyan fontos a terv, mint a cement és a vasbeton, ami megtartja az egész épületet.
A cursillóban mindannyian szolgálunk valamiben. Aki nem tud beszélni, de jól osztja szét a könyveket, vagy bármilyen más területen jól szolgál, mint akár itt is. Például mindenütt szükség van egy jó takarítóra. Ha ez a személy rendben teszi a dolgát és örömmel teszi, ugyanolyan jót tesz, mint bárki, akinek más a feladata, például tart egy előadást, vagy más feladatot végez. Mindenkinek a munkája fontos. Ez hasonló a Titokzatos Testhez. A szív a legfontosabb, de a szív erek nélkül nem tudna dolgozni. Ahhoz, hogy a vér odakerüljön a szívbe, erek kellenek. Az erek azok, amelyek elviszik a vért a test minden részébe. Hasonlóképpen az érfal is nélkülözhetetlen. Mindannyian fontosak vagyunk és szolgálunk, és ez nélkülözhetetlen az egész számára. Fontos, hogy létezzünk a cursillo számára, mi élő tanúságtevők legyünk. Ha mi az Evangélium tanúságtevői vagyunk, akkor az egész kereszténység gerince leszünk és ez az alap. Eduardo alapgondolata, hogy Krisztust állandóan jelenlévővé tegyük az életben. Úgy gondoljuk, hogy ez könnyű? Nem, ne gondolja senki, hogy ez könnyű. Az is fontos, hogy tudjunk mindig felkelni, ha elestünk.
A cursillo utolsó beszéde a „tökéletes biztonság”. Azért hívjuk „tökéletes biztonságnak”, mert megerősítjük azt, amiről a három nap alatt beszéltünk. Például, amikor valaki be akar biztosítani egy autót, vagy házat, akkor köthet biztosítást. Ez a biztosítás lehet részleges, vagy az egészre kiterjedő kockázat. A cursillo azt ajánlja, hogy kössünk egy olyan biztosítást, ami minden kockázatot felvállal. Mi ez a tökéletes biztonság a cursillóban? Az, hogy folyamatosan hív ultreyára. A cursillisták a 4. örök napon folyamatosan kiscsoportokban vesznek rész az ultreyákon, ez olyan biztonságot ad, mintha biztosítást kötnénk egész életünkre. Ez azt jelenti, hogy elmondjuk és növekedünk abban, amit tanultunk a három nap alatt. Ha mi elhisszük a három nap alatt átélt igazságot, akkor a cursillo olyan hosszú ideig tart, ameddig mi akarjuk. A három nap csak egy kiindulási pont. Ha mi is úgy akarjuk, akkor ez lesz a kiindulási pont további életünk útján. Egy dolog nagyon fontos: hogy nem vagyunk elszigeteltek, érezzük, hogy nem vagyunk egyedül. Közösségben élünk, a mi döntésünktől függ, hogy valóban közösség lesz-e. Két sarok: az egyik a személy, a másik a közösség. Ennek a két lényeges pontnak a neve a cursillóban a közösségi pont, a kiscsoport, a másik az ultreya.