101. férfi Cursillo – Budatétény, 2021. június 3-6.

2022-01-31 10:01:02 -

101. férfi Cursillo – Budatétény, 2021. június 3-6.

Cursillón voltunk!

Első lépés – egy hosszú út kezdete

Terveztem, hogy fogok írni, de nem tudtam hogyan kezdjek hozzá. Aztán elővettem a piros mappámat, újra elolvastam a nekem írt palánkákat (leveleket), üzeneteket és a legfontosabb: magam elé tettem a közös csoportfotónkat, néztem az arcokat, és rögtön előjöttek a közösen megélt események, emlékek.

            Két dologról szeretnék megosztani néhány rövid gondolatot, nézzétek el, hogy alapvetően egy nagyon racionális, egy társunk által nagyon találóan megfogalmazott „Én Istenem, jó Istenem…” istenképpel rendelkező személy szubjektív, gyermeki rácsodálkozásai ezek.

            „A sikeres vezető 8 titka” és a „Hogyan lehetek üzleti kaméleon” típusú „önfejlesztő” könyveken szocializálódott munkahelyi környezethez szokva egész egyszerűen ledöbbentett az az őszinte hangnem, ami jellemezte az egész együttlétünket. Egyáltalán nem öncélú és felszínes őszinteség volt ez, annál sokkal több, kemény és mély.

            A tanúságtételek és az asztaltársaság szerinti „felszólalások”, beszélgetések ledöbbentettek, kicsavartak, földhöz nyomtak. Ember vagyok, nem tudtam nem arra gondolni, hogy „köszönöm Istenem, hogy nem engem állítottál ilyen próbatételek elé”. Különbözőek vagyunk, különböző életkorban, különböző élethelyzetben, különböző múlttal és jelennel. Mégis azt gondolom, hogy mindnyájan erőt, gondolatiságot, bátorságot tudtunk meríteni egymásból.   

            Zárójel. Annyira a „hangulat” hatása alá kerültem, hogy nem tartom magam rossz előadónak, de ha meg kellett előttetek szólalnom, végig csak dadogtam. Lehet, hogy az is bennem volt, hogy a hitet mindenki magánügyének tartottam, nem voltam hozzászokva, hogy férfiemberek képesek nyíltan, közösség előtt beszélni róla.

            A másik dolog. Öröm volt megtapasztalni az önzetlen felebaráti szeretetet. Arra gondolok, hogy  a tanúságtevők, az egész szervező csapat több, mint egy évet készült erre az alkalomra, a családjuktól és a szabadidejükből vették el az időt és szánták ránk! Kicsit patetikusan: a mi lelki üdvünkért. Bizonyára este, munka után – amikor a család már aludt – készültek a több tíz oldalas beszédek, imádságok. Sokak vélhetően az elején még ódzkodtak a tanúságtételtől, mégis megtették ezt a közösség érdekében. Nagyon nagy dolognak tartom ezt, értékelem, értékeljük, köszönöm, köszönjük! Szeretném én is ezt a hozzáállást minél jobban magamévá tenni.

            Nem szeretném az egekig magasztalni az atyákat, de nem hétköznapi dolog az, hogy 4 gyerek és gyülekezet mellett hétvégén száguldozunk Budapest és Szabolcs megye között; elfoglalt jogtudósként napi 3 órákat alszunk, mert a hívők éjszaka háromig gyónnak vagy folyamatosan mosolyogva mindenkihez van egy jó szavunk. Nagy betűs SZOLGÁLAT, amit értünk tettek!

            Ebből az egészből állt nekem össze egy LELKISÉG, éreztem, hogy ragad rám, nem tudok, és nem akarok szabadulni tőle! Nem tudom nektek elmondani, hogy az én személyes életemben milyen sokat jelentett, hogy 18 év után részt vehettem egy szentgyónáson és nem 5 perc alatt „letudtam”, hanem másfél óráig volt lehetőségem bűnbocsánatot kérni. Tudom, hogy ezzel nincs a történet „letudva”, de jó érzés volt megtenni az első lépést. „A gyónásban az Istennel való közösség helyreállítása történik” – ezt olvastam a gyónásról napokkal később, és valahol ez nagyon illik az én élethelyzetemre. Remélem, hogy el tudok indulni ezen a hosszú úton…

De colores!

1. Tomi

Megkapott ajándék

Rettentő kételkedve futottam neki a hétvégének. Elhanyagolt istenkapcsolatommal teljesen „kívülállóként” érkeztem, de nyitott szívvel. Őszinte leszek, olykor-olykor azt éreztem, sok ez nekem, talán lassabban kellett volna indítanom ezt az Istenhez való közeledés-dolgot. Aztán jöttek a tanúságtételeitek és beleláttam emberi sorsokba, fájdalmakba, érzésekbe. Ez volt az, ami először közelebb hozott hozzátok és elkezdtem bízni bennetek, egytől-egyig barátként gondolni rátok. Azt éreztem és még most is azt érzem, hogy bármelyikőtökre számíthatnék bármikor. Ez nagyon jó érzés, ez a közösség ereje, és biztosíthatlak benneteket arról, hogy ez kölcsönös. 

            Ahogy aztán láttam hogyan viszonyultok az Úrhoz, kicsit úgy kezdtem érezni magam, hogy az új barátaim be akarnak mutatni a társaságuk „legjobb arcának” és hát ki ne akarná megismerni a „legnagyobb fazont” a csapatból?:) Így kerültem aztán vasárnapra egyre közelebb az Úrhoz is. Ehhez nagyon sokat hozzátettek az atyák és az általuk említett megközelítés, miszerint a Jóistennel bármikor lehet beszélni, akár kicsit alkudozni, szemtelenkedni, nem fog elítélni, elhajtani :) Azelőtt inkább bele sem kezdtem az imáimba, mert hosszú volt a bűnlajstrom és rest voltam elé állni. Azt gondoltam, miért lenne kíváncsi rám, mikor teljesen elhanyagoltam? Azóta viszont beszélgetünk, mint a barát a baráttal. Tudja Ő is, hogy még sokáig kell ismerkednünk, jó barátság nem szövődik pár nap alatt, de apránként dolgozom, dolgozunk rajta. Tudja azt is, hogy nem vagyok makulátlan és bűntelen sem a Cursillo óta, de már nem úgy reagálok, hogy „elmenekülök”, hanem inkább azt mondom, hogy „ezt majd beszéljük meg”.

            A cursillo nem véletlenül lelkigyakorlat. Az én lelkemet is megdolgozta rendesen. Minden megosztott fájdalmatok és visszatartott könnyem kibukott belőlem, amint hazaértem. Vasárnap éjjel rémálmom volt a sátánnal, de még egy krokodilon is áthajtottam kisbusszal:) Hétfő reggelre azonban olyan energiával, motivációval és örömmel ébredtem, hogy mások sem tudták nem észrevenni. Nagyon köszönöm nektek ezt az élményt és remélem mindenki megkapta azt az ajándékot, amit ettől a hétvégétől várt, vagy éppen nem várt:)

Én megkaptam. De Colores!

Gyergyay Kelemen

Ultrella skacok!

Ha egy dolgot kellene kiemelnem a három napból (persze képtelenség csak egyet kiemelni), akkor azok a negyedórák jutnak az eszembe, amikor az Oltáriszentség előtt időztünk együtt. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy egy percig is értem, mi történik a Szentségimádás alatt – sok rétege lehet ennek is, mint mindennek –, de engem most leginkább az érintett meg, hogy az ország  minden szegletéből (na, jó Dunakesziről kicsit többen) összegyűlnek marcona férfiak, „ki ha én nem – tökös pasik” és valaki nagyobbhoz fordulnak, valaki nagyobbat csodálnak együtt. Ez nem mindennapi.             Legalábbis ott, ahonnan én jövök, nem az. Ez nagyon beégett, mint ahogyan a tanúságtételek mélysége és őszintesége is. Valódi bátor férfiakat, apákat, fiúkat láttam álarc nélkül, úgy, ahogyan vagytok. Megrázó volt. Néha azt éreztem, nem bírok el többet. Nagy arccal érkeztem és leesett állal távoztam.

            ... és tényleg nem lehet csak egy dolgot kiemelni, a sok figyelmes meglepetés, mint a szombat esti szeretetvendégség – majd ugyanazzal a lendülettel a reggeli zenés ébresztés, Csaba atya jézusi ölelései, az éjszakába nyúló gyónás és apai beszélgetés Miklós atyával, és szintén az ő „eszperente eledele lelkemnek”, majd a záróünnepség. Na, az sem volt semmi. Fantasztikus koreográfia volt. Úgy éreztem magam ott, mögöttem a 12 dunakeszi apostollal és a három atyával, előttem a vasárnapjukat ránk áldozó de colores függőkkel, mintha egy kagyló drága kincsei lennénk ott középen. Ha ezt akartátok elérni, hát sikerült… Lúdbőrős pillanatok voltak. Hát még, aki ott látta a gyerekeit és a párját a közönség soraiban. El-ké-pesz-tő-ek vagy-tok!!!

            A palanca-ról külön kell szólni. Mivel a családom sajnos nem volt elérhető a szervezők számára, Gergő megkért egy számomra ismeretlen atyafit, hogy imádkozzon értem, és írjon pár sort erre az alkalomra. Azt hiszem, kezdem érteni, hogy mitől működik a dolog kétezer éve. Ez már olyan sok volt számomra, hogy most úgy érzem, újra kell gondolnom pár dolgot az életemben, mert így, ahogy vagyok, nem vagyok méltó ennyi jóra.

            A Szent Jakab úton a padon ülő spanyol bácsikák a lógó nyelvű zarándokok után kiáltják, hogy Ultrella! – azaz tovább, fel-fel, gyerünk és ez olyan lelkesítő, lélektől- lélekig ható szó, hogy tényleg elvonszolja magát az ember a következő fekhelyig, majd tovább egészen Santiago-ig. A cursillo szótárban viszont ez egy esemény, ahol újra találkozunk, szóval addig is Ultrella skacok!

De colores,

1. János

"A cursillo egy élmény" – Piliscsaba, 2022. március 3-6.roma cursillo (2022-04-15)

Országos Ultreya, Bazilika, 2021. szeptember 11. (2022-01-31)

Asztalosműhely – Tahi, 2021. szeptember 24-26. (2022-01-31)

106. női Cursillo – Tahi, 2021. október 14-17. (2022-01-31)

103. férfi Cursillo – Tahi, 2021. szeptember 16-19. (2022-01-31)

104. férfi Cursillo – Tahi, 2021. november 11-14. (2022-01-31)

Az Örök negyedik nap „Újratöltve (2020-09-23)

A szeretetet nem elég szavakkal kifejezni! (2020-09-17)

Ledöntött a lábaimról az Úr! (2020-09-11)

Csak egy ideál létezik (2020-09-11)

Tizenegy plusz egy – élmények a tavalyi mélyítőről (2020-05-22)

101. Női Cursillo Tahi, 2019. május 16-19. (2019-06-02)

100. női cursilló élménybeszámolói (2019-04-16)

96. férfi cursilló élménybeszámolói (2019-04-16)

Tahi Titkársági lelkigyakorlat - 14-en ugyanarról (2019-02-05)

99. női cursilló: 2 élménybeszámoló (2018-12-01)

94. férfi cursillo: Partali Zoltán és Máté Karcsi élményei (2018-11-26)

Cursillo a Cursillóért munkatársképző: 2 élménybeszámoló (2018-11-26)

Mit jelent nekem a vasárnapi mise a cursillóban? (2018-06-26)

Gondolatok a 2018 május 25-27-i Tahi mélyítő lelkigyakorlatról (2018-05-30)

93. férfi Cursillo Tahi 2018 02 8-11 (2018-02-27)

Cursillón voltunk - 95. Női Cursillo - 2017. augusztus, Tahi (2017-09-19)

Fatimai különkiadás élménybeszámolókkal (2017-07-01)

III. CURSILLÓS MARATONVÁLTÓ (2017-06-14)

Cursillo a Cursillóért (2017-06-01)