100. női cursilló élménybeszámolói

2019-04-16 06:04:18 -

„Itt vagyok, engem küldj el!”
A 100. női cursillóra gondolok Uram, amelyet rám bíztál. Ez volt az az ajándék, amire – ahogyan mondani szokták – álmomban sem számítottam.

Nem is tartottam igazán ajándéknak, amíg csak barátkoztam a gondolattal. Mérlegelve a döntést, csupa „evilági” nehézség jutott eszembe. Külsőségek, emberi tényezők. Az elmúlt évtizedekben minden cursillós feladatot úgy fogadtam, hogy azokban Te számítasz rám, és embertársaim csak közvetítői szándékaidnak. Néhány hét után sikerült meggyőzni magamat, hogy most sem akarok szembe menni terveiddel. Még nem látom miért, de valami miatt azt akarod, hogy ott legyek ezen a cursillón, és ez most csak rajtam múlik. Amikor kimondtam az igent, még egy előző cursillo munkatársi szolgálata foglalta le gondolataimat, időmet.

            Azután eljött a nap, amikor gondolhattam már a 100-ra.  Az örömteli, imádságos készület közben jelentkeztek a gondok, kisebb-nagyobb gubancok is, amelyek elbizonytalanítottak. Lehet, hogy mégsem kellett volna vállalnom? Ezeket Te is ismerted, és úgy nézett ki, nem igen teszel ellenük semmit. Most már tudom, miért. Egyrészt ajándékokat tartogattál számomra, és hogy megadhasd, így kellett döntenem. Másrészt azt akartad, hogy ne magamban bízzak, hanem hagyatkozzam mindenben egészen Rád. Higgyem, ha hívtál, mindent megadsz, amire szükségem, szükségünk lesz azokban a napokban. De én ezt nehezen akartam elhinni, elfogadni. Nem értettem, miért ütközöm falakba, aggódtam, izgultam. Nagyon jó, hogy Te erre sem voltál tekintettel. A Téged követőktől néha áldozatokat kérsz, hogy azután erőddel, oltalmaddal még jobban melléjük állhass. A felkészülés hetei, mint mindig, most is elmélyült imákról és sok nevetésről, vidám együttlétről szóltak. A Szentírás üzeneteiből bizalmad, bátorításod, szerető elfogadásod áradt. Mire elérkezett az utolsó hét, elsimult minden. A göröngyök, a gödrök mintha nem is lettek volna.

            S elkezdődött a csoda! A cursillo mindig nagy ajándék számomra, és ez a három nap felülmúlta minden várakozásomat. Félelmem, aggódásom Budapesten maradt. Tahiban a Tábor hegy fényessége, a Veled történő találkozás öröme, békessége, és a keresztény közösségben megtapasztalt szeretet és elfogadás biztonsága vett körül minket.  Segített a részt vevők nyitottsága és készséges együttműködése. Szép és nehéz életeket egyaránt megosztottak velünk. Mindegyikükben külön kincset adtál, mert hitük és Beléd kapaszkodásuk engem is erősített, örömük az én örömöm is lett.

            Köszönöm Uram az atyákat, akik nem csak személyes ajándékaidat adták át a hozzájuk fordulóknak, hanem őszinteségükkel, szelíd derűjükkel, és oldott vidámságukkal ők is biztosították azt a légkört, amelyben megnyíltak a zsilipek, ledőltek a falak. És köszönöm a munkatársaimat, lelkesedésüket, elkötelezettségüket, jókedvűket, segítőkészségüket. Köszönöm szeretetteljes elfogadásukat, figyelmességüket, amivel az asztalokban szeretgették a rájuk bízottakat.

Hálás vagyok Uram a külön nekem készített ajándékodért is. A hét végén már az egyhónapos ultreyát tartjuk, és én még mindig az első örömében és fényében élek annak a belső szabadságnak, amivel ott ajándékoztál meg. Neked köszönhetem, hogy ledőlt egy magam építette fal, át tudtam lépni egy olyan korlátot, amelyik nehezítette Feléd tartó utamat. Bocsásd meg az első idők bizonytalanságából adódó félelmeimet, és légy áldott, hogy időről időre rám is szükséged van még, terveid megvalósításában. Ezért kérlek, ne vedd komolyan tőlem, ha újabb feladatok esetén ismét aggódni kezdenék, ha időhiányra hivatkozva ki akarnám vonni magam az aktuális tennivaló alól, ha kényelmemet féltve, próbálnék alkudozni Veled. Az nem én leszek Uram. Mert én nem akarok elfelejteni semmit abból, amivel ezen a 100. cursillón megajándékoztál. S ha a jövőben bármilyen új feladatra szükséged van valakire, a Te erődben és segítségedben bízva akarok jelentkezni Nálad. „Itt vagyok, engem küldj el.”(Izaiás 6,8) Ámen.

Arató Lászlóné Márta

De Colores!

Nehezen indult nekem a lelkigyakorlat, mert csak a férjem kérésére mentem, de még a félidő előtt kiderült, hogy nagyon is jó helyen vagyok. Sógornőmmel mentünk, és már ez is izgalmas volt, mert bár egy templomba járunk, 35 év alatt nemigen nyíltunk ki egymás felé lelki téren. (Azóta már csatlakoztunk a pomázi női cursillós csoporthoz.)

Igen mély és komoly volt a „tananyag”, ennek ellenére rengeteget nevettünk. (Vettem itthonra is vicces könyvet, hogy lazítsuk a terepet J).

Szóval. Elmesélem nektek legszebb élményeimet: már ifjú korom óta szokásom, hogy esténként 1-2 cigarettát elszívok, és bár nem tartottam helyesnek, mégsem tudtam letenni.

Nyolc gyermekemből 5 éve meghalt Árpád, a legidősebb fiam. Innentől még jobban ragaszkodtam ahhoz, hogy valami kiemeljen ebből a világból. Sokszor féltem, és nem tartottam magam jó anyának. Úgyhogy fontos volt belekapaszkodnom az esti elvonulásomhoz.

Székely János püspök atya, Kálmán József atya és Keresztes László atya volt a lelkigyakorlat alatt mellettünk. Keresztes László atya úgy beszélt gyermekkoráról, hogy azt hittem, rólam beszél. Magával ragadott, hogy nem egy tökéletes embert kellett meghallgatnom, hanem egy hús-vér embert. Amilyen én is vagyok. Nem terveztem, hogy beszélgetek vele, de belül lökdösni kezdett valami. Mintha ezt mondta volna: itt a lehetőség, ne szalaszd el. Menj. Ő megért téged. Kérj segítséget. Így hát a Szentléleknek ellent nem mondva leültünk Laci atyával beszélgetni. Elmondta, miért bűn a cigizés, és elmondta leszokásának történetét is. Azt javasolta, hogy későbbi kísértés esetére mondjak el egy-egy Miatyánkot, neki is ez segített.

Mindig szerettem volna megvalósítani azt, hogyan töltsem be Jézussal azt az űrt, amit a cigivel akarok betömni. Végre sikerült nekem. Nagyon boldog vagyok. Nem csak ezért. Más emberként jöttem haza. Érzem, hogy vagyok valaki, állok a lábamon. És nem félek.

Köszönöm mindenkinek azt a rengeteg munkát, amivel jár egy ember segítése. Igazi lelki halászati munka J.

Szeretettel Klemmné Wagner Júlia

Pomáz, 2019. március 18.

100. női cursillo Tahiban

            Nővérem, Viki hívott el, aki már 17 évvel ezelőtt végezte el a Cursillót, és azóta sokszor vett részt rajta, mint munkatárs, sőt mint rektor is. Engem már évek óta hívott, de csak mostanra ért meg bennem, hogy nekem is el kell jönnöm ide, s mint hallottam, hogy ez lesz a 100. női cursillo, ünnepélyes befejezéssel, így végképp nem mondhattam nemet.

Ebben a három napban úgy éreztem, hogy nagyon sok szeretettel, odafigyeléssel vagyok körülvéve mind a társaim, mind a három pap és elsősorban Isten által. Székely János atya tartotta az első elmélkedéseket, a beszédei által nagyon hamar megéreztem, hogy Isten mennyire szeret minket, minden hibánk, gyarlóságaink ellenére. Józsi atya és László atya (aki mindjárt ez első bemutatkozáskor azt mondta, őt Lacikámnak szólítsuk), további előadásai, elmélkedései is ezt erősítették bennem. A hangulat komolyságát azonban sokszor színesítették nevetések, az atyák humoros történetein, viccein még az étkezőben is nevetnünk kellett. Az utolsó napon a befejező szentmisét Erdő Péter bíboros atya mutatta be az Ecseri úti templomban, ami abszolút ünnepélyességet adott ennek a 100. alkalomnak.

A sok lelki ajándék mellett, amit itt kaptunk, számomra új élmény volt, hogy olyan emberekkel szemben, akikkel addig még soha nem találkoztam, mennyire őszintén meg tudtam nyílni, pedig alapvetően zárkózott vagyok. Itt olyan légkörbe kerültünk, hogy óhatatlanul megnyíltunk, és nem szégyelltük bevallani a botladozásainkat sem, hiszen megtapasztaltuk egymás élettörténeteiből, hogy mindannyian kapunk kereszteket, és ezeket hol jól, hol rosszul igyekszünk vinni. Remélem, a cursillón kapott élményekkel, lelki útravalókkal feltöltekezve tovább tudok haladni az Isten felé vezető úton, és ebben másoknak is segítségére lehetek.

De Colores!    

Varjú Kornélia

Kedves Testvérek!

Nagyon megható volt látni Jézus tekintetét a jelöltek szemében. Sok vendégben pedig a negyedik örök nap lobogó lángját felismerni. Én itt, a cursillóban fedeztem fel Jézus tekintetét és feltétel nélküli szeretetét, amely egész családomat is táplálja. A cursillo egy igazi, mély lelki közösség és nagy örömömre szolgál, hogy ennek a közösségnek tagja lehetek, amely által szolgálhatom az Urat.

De Colores!

Baris József, Dömös

Kedves cursillós testvérek!

A 100. női cursilló záróünnepségén megtapasztaltuk, hogy egy színes és pompás nagy csapathoz tartozunk.                    

Ez számunkra nagy öröm Krisztusban, mert van egy hely, ahova tartozunk! 
Csodálatos volt látni és hallani, hogy munkálkodik a Szentlélek, és hogy egyre többen tartozunk Krisztushoz! A lelkünket gazdagította és sok feltöltődést kaptunk! Hálásak vagyunk Krisztusnak, hogy egy csodálatos misén is részt vehettünk! Öröm volt újra átélni veletek az  örök 4. napot!

Imádságos szeretettel, De Colores!

Berki Róbert és Berki Róbertné Kati   

96. férfi cursilló élménybeszámolói (2019-04-16)

Tahi Titkársági lelkigyakorlat - 14-en ugyanarról (2019-02-05)

99. női cursilló: 2 élménybeszámoló (2018-12-01)

94. férfi cursillo: Partali Zoltán és Máté Karcsi élményei (2018-11-26)

Cursillo a Cursillóért munkatársképző: 2 élménybeszámoló (2018-11-26)

Mit jelent nekem a vasárnapi mise a cursillóban? (2018-06-26)

Gondolatok a 2018 május 25-27-i Tahi mélyítő lelkigyakorlatról (2018-05-30)

93. férfi Cursillo Tahi 2018 02 8-11 (2018-02-27)

Cursillón voltunk - 95. Női Cursillo - 2017. augusztus, Tahi (2017-09-19)

Fatimai különkiadás élménybeszámolókkal (2017-07-01)

III. CURSILLÓS MARATONVÁLTÓ (2017-06-14)

Cursillo a Cursillóért (2017-06-01)

FATIMA (2017-05-13)

Erdő Péter Bíboros atya Gillyén Elemérnek Szent Adalbert díjat adott Esztergomban (2017-05-01)

MÉLYÍTŐN VOLTUNK TAHIBAN (2017-04-03)

„…igen, Isten valóban szeret engem” (2017-01-16)

Jézus szövetségese lettem (2016-10-20)

„Bátorság, kelj föl, téged hív!” (2016-10-12)

II. Cursillós maratonváltó (2016-10-12)

Beszámolók a 91. női cursillóról (2016-07-07)

Az igaz ember - Szent József (2016-07-04)

Cursillósok a K&H mozdulj! maratonváltón (2016-06-16)

A 6. Szeged-csanádi egyházmegyei női cursillóról (2016-05-10)

Cursillón voltam (2016-03-02)

Kegyelemben úszva (2016-03-01)